Újdonságok



Sziasztok! Ha találtok valami hibát a sablonban, a bejegyzésekben, kérlek írjátok meg nekem akár kritikában, akár e-mailben, hogy kijavíthassam. Régebbi bejegyzésekben is! Összegeztem a történetek címkéit, amit oldalt megtaláltok. :)
Közvélemény kutatás az új történetről oldalt. :)
(2012.08.19.)

Banner

Generate your flash banner free online


A menthető bannerem oldalt kicsit lejjebb megtaláljátok. :)

2012. szeptember 7., péntek

Eclipse másként

Sziasztok! :)

Ezt a novellát én csak megírtam, az ötlet csakis gee-t illeti! :) 
Mi lett volna, ha Edward nem úgy reagál Bella és Jacob csókjára, ahogy az eredeti könyvben meg van írva? Nos, hát innen kezdődik a novella...
Figyelem! Lehetséges, hogy a Bella Team nehezményezni fogja ezt a verziót, mert szenvedés a részéről van benne bőven. :$ Ez csak egy másik lehetséges változat. ;) Jó olvasást!

 
Mi lett volna, ha…


„Ez alkalommal más volt. A keze lágyan érintette az arcomat, meleg ajka gyöngéd volt, és váratlanul tétovázó. Rövid csók volt, és nagyon, nagyon édes.
Átkarolt, erősen magához ölelt, közben azt suttogta a fülembe:
– Kár, hogy nem ez volt az első csókunk. De jobb későn mint soha.
Mellének döntöttem az arcomat, hogy ne láthassa a legördülni készülő könnyeimet.”

Csak álltam ott, a könnyektől homályos foltként láttam a hatalmas rozsdabarna farkast, ahogy leszáguld a hegyről. A felismerés nem csak letaglózott, de gyalázatos szégyennel öntötte el testemet. Éreztem kettéhasadó szívem mérhetetlen fájdalmát, amint egy kisebb rész Jacobbal tart a lent zajló csatába. Lehunyva szememet hallgattam a sátor mellett őrködő Seth Clearwater köhögő vonyítását, mintha undortól fordult volna fel a gyomra, s igyekszik elnyomni magában. Hát persze, ő már mindent tudott gyalázatos tettemről. Nagyot nyelve fordultam meg, hogy aztán szembetaláljam magam az elsötétült írisszel. Elnyílt a szám, mondani akartam valamit Edwardnak, de rájöttem, hogy nincs értelme. Többet mondott a tettem, mint amit szavakkal leírhatnék. Arcát jól álcázott, falfehér maszk alá rejtette, de tudtam, hogy mi játszódik le benne. Ködös tekintettel meredt a semmibe.
– Edward… – szólítottam meg. Hirtelen nézett rám úgy, mintha valami kábulatból ébredne.
– Még azt hittem, én harcolok mocskos eszközökkel… Pedig, amit én tettem, az ehhez képest semmi – rándult meg a szája széle.
– Saj… Sajnálom – remegtem meg. A félelem, hogy elveszíthetem elsöprő erővel dermesztett meg.
– Tudom, de ez nem változtat azon, hogy… – kezdte elgyötörten. Még soha nem láttam ilyennek, talán csak akkor, amikor azt hitte meghaltam. – Hogy te kérted meg, Bella – nézett el rólam. Arcáról lehullott a maszk, fájdalmasan torzultak el angyal vonásai. Seth magunkra hagyott, de csak a szemem sarkából láttam, mert Edwardra bírtam csak figyelni. Soha nem akartam neki ilyen fájdalmat okozni, mégis megtettem. Undorodtam magamtól, mert tudtam, hogy igaza van.
– Én… csak… nem akartam, hogy megölje magát – tört ki belőlem keservesen. Ezzel próbáltam mentegetni magam, hogy jobban érezzem magam. De ez csak bűnösségemet igazolta mindinkább.
Edward kurtán, hitetlenül felnevetett.
– Te komolyan elhitted ezt, Bella? – szorultak ökölbe a kezei, miközben fejét ide-oda ingatta. Már ő is tisztába volt a válaszommal, mégis kiböktem.
– Igen, elhittem. – Mert ez volt az igazság, bele sem gondoltam, hogy átverhet. Persze nem számított, és nem is éreztem dühöt Jacob iránt. Magam iránt már annál inkább. Hogyan bánthattam meg így Edwardot, és hogyan művelhettem ezt Jacobbal?
– Tudom, azt is, hogy szereted – foglalta össze, még mindig ökölbe szoruló kezekkel.
– Téged jobban – nyögtem ki. Nem voltam képes másra. Azt vártam, hogy ordibálni fog velem, ehelyett még mindig az a fene nagy önuralma vezérli minden szavát, és tettét.
– Igen, talán – felelte komoran, lassan elernyedő kezekkel. – De az én hibám, ezt tudom jól. Amikor elhagytalak Bella, akaratlanul is megsebeztelek, mert azt hittem az lesz a legjobb döntés. Lehet, hogy akkor nem volt ez így, de azóta sokat változtál, és Jacob állt melletted, nem én.
– Ezzel… nem azt akarod mondani, hogy… – Képtelen voltam kimondani, mely megfogalmazódott bennem.
– De igen, Bella – keményedett meg az arca. – Szeretlek, viszont az lesz a legjobb, úgy leszel igazán boldog, ha én választok helyetted. Jacob… mindent megadhat neked, amit én nem.
Kétségbeesetten indultam meg Edward felé, de ügyetlen lábaimmal elbotlottam. Épphogy csak a karomnál fogva segített fel, mintha még az érintésemtől is undorodna. Ahogy felemeltem kezemet az arcához, ő hátrébb húzódott.
– Ne, kérlek, Edward! – rimánkodtam. – Téged jobban szeretlek! – erősködtem. – Hogyan bizonyítsam be? Mondd, hogyan!
– Sehogyan, Bella – felelte röviden. Egy világ omlott össze bennem, és ismét éreztem a mellkasomat szétfeszítő, szúró fájdalmat, amikor Edward elhagyott. Azt hittem, ez sohasem fog ismét megtörténni, most azonban megint ugyanabban a helyzetben találtam magam. Egy különbség volt csupán: ezúttal csakis magamat hibáztathattam érte.
– Kérlek, ne hagyj el újra! – könyörögtem. Éreztem, hogy szemem megtelik könnyekkel, majd egy pislogás után szabadon végigfolynak arcomon. De a legszörnyűbb érzés, mégis a mellkasomban fojtogatott.
– Hidd el, így lesz a legjobb – lépett egyet hátrébb, s míg ő a visszatérő Seth-tel volt elfoglalva, addig én átöleltem magamat. Mintha a bennem keletkező űr, szavai tudatosulásával egyre több erőre kapva nagyobb lyukat égetne a mellkasomba. Féltem, hogy darabokra szakít.

Tudtam, hogy lent csata folyik, mégsem bírtam igazán figyelni Edward már szinte közönyösen tolmácsoló szavaira. Néha elrugaszkodva engedett hangjában az izgalomnak, vagy az elismerésnek, amit a farkasok egy-egy ügyes manővere váltott ki belőle. Próbáltam felfogni, mit mond, hogy ne koncentráljak a mellkasomban lévő fájdalomra, azonban csak akkor kaptam fel a fejemet, amikor Edward mozdulatlanná dermedve hirtelen elhallgatott.
Seth jelent meg váratlanul mellette, arcuk egyvonalban, alig pár milliméterre egymástól.
– Menj, Seth! – küldte őt Edward. Értetlenül pislogtam rá, bizonyosságot kérve, hogy legrosszabb gondolataim zajlottak le lent a tisztáson. Valaki megsérült. Nem hallottam semmit, csak éreztem, ahogy Edward egy rántással maga mögé szorít, és a sziklafalnak feszül a testem. Előttem támadó állásba görnyedt, s már tudtam, hogy mi fog következni, bár még emberi szemem nem láthatta.
– Ki az? – suttogtam.
– Victoria – vicsorgott. – Tudta, hogy veled leszek, így megkereste a szagomat, és követte. Nem egyedül jön – morgott. Tudtam, hogy ez nem csak azt jelenti, mekkora veszélyben vagyunk, hanem, hogy Edward fejében most nyert bizonyosságot előbbi döntése. Még inkább elhatalmasodott rajtam a kétségbeesés. Csak ketten voltunk itt fent, Edward jó harcos, de ha Victoria nem egyedül jön, nem fog tudni megvédeni. Csak egyetlen lehetőségem van, hogy megmentsem őt, és magamat is ettől a fájdalomtól, mely a mellkasomat sanyargatta. Hisz mi értelme lenne élnem, ha nincs velem Edward? Jacob… Csupán egy kósza gondolatként futott át elmémen.

Edward megmoccant, és az erdő sötétjébe bámult. Késve láttam meg a vörös üstököt, és a mellette haladó szőke fiút. Ketten voltak, de ők is bőven elegendőek lesznek ahhoz, hogy elpusztítsák Edwardot, és engem. Sejtettem, hogyan akarják véghez, vinni, de én is tartogattam még meglepetéseket. Egy pillanatra vettem le tekintetemet kettősükről, hogy körülnézzek a talajon. Nem messze tőlem meg is találtam a keresett, élesnek tűnő követ. Már kész elhatározással fordítottam vissza pillantásomat Victoriára.

Edward megpróbálta a fiút Victoria ellen fordítani, de hamar rá kellett jönnünk, hogy túlságosan behálózta már őt, és csüng minden hazug szaván. Csupán pár másodpercre ült ki zavarodottság karmazsinvörös szemében, aztán Victoria ezt is eloszlatta egyetlen mondatával. A fiú izmai támadásra készen feszültek meg, Edward lassan távolodva araszolt tőlem, hogy azonnal megvédhessen, és visszatámadhasson. Hirtelen morgás tört fel, és Seth visszatérve elkapta Victoria segítőjét. Hallottam, ahogy kiszakít egy darabot a vámpír testből, a vad morgást, mely a fiú szájából tört elő. Féltettem Seth-et, és nem értettem, miért nem menekült már el. Hol őket, hol pedig az előttünk vicsorgó Victoriát néztem, akinek egyáltalán nem tetszett, hogy a segítőjét egy farkas marcangolja épp. Dühödten próbált a közelembe férkőzni, de Edward mindig egy másodperccel előbb mozdult, így nem tudott áttörni a védelmi vonalán. Eközben a vámpír fiú visszanyerte erejét, és rátámadt Seth-re. Ő ügyesen hárított, aztán újabbat szakított ki testéből. Mikor összeszedte magát, újra a farkasra vetődött, ezúttal sikerült eltalálnia őt. Vonítva, nyöszörögve pattant vissza a kőfalról, temérdek hegyes darabot zúdítva rám. Elugrottam előlük, szemem azonban a hóban fekvő, nyüszítő farkast leste. Aztán hirtelen tudatosult bennem, hogy most bárhova kapok a kezemmel, fegyvert találhatok a fehér lepelben. Nem akartam, hogy Seth-nek, vagy Edwardnak baja essen… Csak egy pillanatnyi figyelemelterelés kell, hogy a farkas összeszedve magát gyógyulásnak induljanak sebei, és Edward elkaphassa Victoriát, vagy a segítőjét. Mit érdekel engem, ha én halok meg? Hisz minden miattam van. Edward is csak azért van itt mellettem, Victoria azért talált meg minket, mert én önző voltam. Azt akartam, hogy mellettem legyen, ahogy Jacob is. Elszorult a torkom, és a mellkasomat szétzúzó ürességre hallgatva felkaptam egy éles kődarabot.

Mélyen beszívtam a levegőt, láttam, hogy Victoria felfigyelt rám, Seth még tartja magát a vámpírral szemben, de már nem sokáig, ha nem kap egy kis segítséget. Nem teketóriáztam, felgyűrtem a vastag pulóvert a karomon, és egy mély vágást ejtettem a bőrömön. Éreztem a kiserkenő vérem illatát, észrevettem egy szemvillanásnyi mozdulatot Edwardtól, Seth megvillanó bundáját. Azonban még fel sem foghattam, mi játszódik le, a farkas már leterítette a fiút, újabb darabokat tépett ki testéből, míg Edward Victoriát ártalmatlanította. A fiú Victoria segítségéért kiáltozott, de ő inkább menekülőre akarta fogni, Edward azonban nem hagyta. A fának hajította, aztán egy harapással elválasztotta a nő fejét a testétől. Zihálva, de szinte öntudatlanul néztem, ahogy Seth és Edward a széttépett darabokat egy kupacra hordják, majd egy öngyújtóval meggyújtja a vámpírok testrészeit. Szememmel végigmustráltam Edwardot, sérüléseket keresve a testén, s megkönnyebbültem, amikor egyet sem találtam. Még csak a ruhája sem szakadt el. Azon nyomban visszatért szívemre a nehéz súly, amikor rájöttem, hogy csak félig sikerült a tervem. Nem haltam meg, pedig most meg akartam.

Edward miután végzett, lassan felém közeledve letépett egy darabot az ingéből, és felemelte kezét.
– Nyugalom, Bella. Most már biztonságban vagy. Nem bántalak – mormolta. Megállt tőlem pár lépésnyire, kezét még mindig nem engedte le. – Dobd el azt a követ, kérlek! – jött a kérésnek álcázott utasítás.
Csak most döbbentem rá, hogy a tenyeremben szorítom az éles kődarabot. Kellett egy-két másodperc, míg sikerült elejtenem. Akkor Edward közelebb lépett hozzám, és elszorította az anyaggal a karomon ejtett vágást. Ahogy felpillantottam rá, elakadt a lélegzetem közönyös, mégis bosszús arca láttán. Mintha egyszerre tartana bolondnak, és nem akarna tudni már semmit sem az életemről.
– Már minden rendben. Ne félj! Többet nem foglak bántani – hajtogatta. Összeugrott a gyomrom, nagyon is tudtam, hogyan értette ezt. Nem fog bántani, mert többet nem avatkozik az életembe. Hagyja, hogy Jacob megszerezze szívem nagyobbik darabkáját magának.
– De én nem félek – suttogtam a tekintetébe mélyedve. Edward összeszorított szájjal, kétkedve lépett hátrébb.
– Minden darab megvan? – kérdezte a lángokat figyelő farkast, mire az lesunyta fejét. Ezek szerint Edward már előbb utasította őt, hogy keressen meg minden testrészt. Kavargott a gyomrom, és megpróbáltam nem figyelni az előttem alig pár méterre égő máglyára.
– A többiek? – kérdeztem. Nem akartam az itt történt eseményekre gondolni, vagy arra, hogy talán most látom még utoljára Edwardot. Tudni szerettem volna, hogy a többiek, akik készek voltak értem adni életüket egy csatában, jól vannak-e.
– Mindenki jól van. – Felém nyújtotta a kezét. Egy pillanatig azt hittem, azért, hogy erőt adjon nekem, de magához húzva a karjába kapott. Mikor megértettem, hogy csak le akar vinni a tisztásra, elpirulva lesütöttem szememet. A fájdalom újra elsöprő erővel zúdult rám.

Kevesebb ideig tartott, míg leértünk, mint amikor Jacob hozott fel. Seth mindvégig ott futott mellettünk, aztán amint leértünk csatlakozott a falkájához. Edward ölelésébe zárta Caslisle-t, Esmét, majd Rose-t, Alice szinte a nyakába ugrott, míg Jasper és Emmett egyszerre húzták magukhoz. Megremegett az ajkam, miközben azt kérdezgették, mi történt fent. Carlisle megköszönte a farkasok segítségét, akik ezután el is mentek, majd megvizsgálta a sebemet, de nem is figyeltem rá. Csakis Edwardot néztem.
– Edward? – Alice már tudta, hogy valami megváltozott. Talán már látta Edward döntését is, miszerint örökre elhagy engem.
        Semmi baj, Alice – felelte.
– Én nem hinném… – kezdte, de Edward belé fojtotta a szót.
– Nincs semmi. Végeztünk, menjünk! – Arca az előbbi viszontlátás öröméből átváltott érzelemmentessé, ahogy hozzám lépett. – Viszlát, Bella – suttogta, majd egy csókot nyomott homlokomra. Most éreztem csak igazán a mellkasomat betöltő, fekete ürességet szétterjedni egész testemben, amint ráeszméltem, hogy Edward komolyan beszélt. Valóban úgy hiszi, nekem az lesz a legjobb, ha elhagy. – Ne aggódj, nem fogom elkövetni ugyanazt a hibát, ezúttal nem megyek el. Itt fogok élni továbbra is, mindennap látni fogsz, hogy megerősödj, és dühös légy rám. Így könnyebb lesz.
– Ne, Edward! – tiltakoztam erőtlenül. – Kérlek, ne! – Mindenki zavartan nézte kettősünket, tompán hallottam csak, ahogy mögöttem felmorog egy farkas. Tudtam, ki az, de nem akartam foglalkozni vele. Nem bírtam!
– Mégis mit jelentsen ez, fiam? – Carlisle döbbenten nézett Esmére, aki ugyanúgy nem értett semmit, mint férje, vagy családja többi tagja.
– Bella választott – ejtette ki lassan, mintha valóban az én döntésem lett volna. Hisz ő szakított velem!
Amint kimondtam magamban, rögtön meghazudtoltam, mert tudtam, hogy nem ez az igazság. Valóban döntöttem, méghozzá akkor, amikor megkértem Jacobot, hogy csókoljon meg, és egy pillanatra felrémlett előttem a lehetséges jövő, melyben Edward nem szerepelt. Gombóc nőtt a torkomban, és úgy éreztem, soha többé nem tudok kiejteni egy hangot sem a számon. Megpróbáltam legyűrni a gombócot, nem akartam csak így elengedni Edwardot. Szükségem van rá, még akkor is, ha tudtam, önzőségem határtalan. Ezt még emberi mivoltomra sem foghattam.
– Úgy érted a kutyát választotta? – jött a kérdés Rose-tól.
– Edward, én téged szeretlek! – nyögtem ki nagy nehezen, de ő eltávolodott tőlem. – Csak… csak egy tévedés volt az a csók – siránkoztam. Minden reményem kezdett a felhők közé szállni, mintha csak egy elszáradt falevél lenne, amit a szél sodor magával kénye-kedve szerint.
– Csók? Te megcsókoltad azt a bűzös dögöt? – gurult dühbe Rose. A mögöttem lévő farkas mérgesen felmorgott.
– Kérlek, Rose, ne! – Edward csitította testvérét, talán ezzel együtt Jacobot is. Ő azonban nem hagyta magát.
– Miért ne, Edward?! – lépett előre, kikerülve őt. – Két éve már, hogy azt hallgatom, vámpír akarsz lenni – kezdett bele flegmán. – Két éve! Most pedig, amikor kockára tesszük érted az életünket, mindannyian, akkor kiderül, hogy minden csak hazugság volt?
– Rosalie! – Carlisle halkan szólította meg, mintha nem akarná igazából leállítani őt. Edward után ő volt a legmegértőbb, most mégis láttam szemében felvillanni csalódottságot, vagy talán megbántottságot. Mintha elárultam volna a családjukat. El kellett néznem róla, nem bírtam elviselni, hogy haragudjon rám.
– Nem hazudtam, Rose – ellenkeztem csöndesen. – Minden szó igaz volt.
– Nem, Carlisle! – Engem mintha meg sem hallott volna. – Valakinek végre el kell mondania mindent, rámutatni mit okozott a családunknak.
– Nem ő okozta – szólt közbe Edward, arca elgyötört volt.
– Ó, dehogynem! Ne hibáztasd mindig magadat. Ő akart egy lenni közülünk, nem te akartad elvenni a lelkét. Nem csak, hogy megbontotta a családunkat, de veszélybe is sodort minket. A szövetségünket a farkasokkal… – Ajkai undorodó fintorra húzódtak egy pillanatra. Fájt minden egyes szó, azonban el kellett ismernem, hogy igaza van, és valóban nem vettem észre, én mennyi mindent okoztam. Ahogy körülnéztem a Cullen családon, felfedeztem némelyikükön a megrökönyödés mellett az igazság beletörődésének apró vonásait is.
Jacob mellém lépdelt, és vicsorgó fogait mutatta Rose-nak.
– Te csak maradj ott, korcs! – szólt rá. – Ezért – mutatott a farkasra – volt minden áldozat? Minden kockázat, hogy utána beleszeress egy büdös dögbe, és tönkre tedd a bátyámat és a családomat?
– Rose, cicám… – Próbálta meg Emmett is csitítani. Egyikük sem akarta kimondani azt, amit Rose, de ugyanúgy egyetértettek vele.
– Én nem akartam – tartottam vissza a farkast, nehogy Rose-nak támadjon. Az kéne még csak, hogy bárkinek baja essen ma még miattam. Elegek voltak Seth sérülései, és az a sok ártatlan újszülött, akiket azért változtattak át, hogy engem elpusztítsanak.
– Nem mentség a tetteidre, Bella, hogy ember vagy. Az én időmben az ilyesmit feleannyira sem tolerálták, mint Edward most. Nem csak, hogy megcsaltad, de bele is szerettél egy mocskos kutyába! – Jake morgása egyre vadabb lett, én pedig próbáltam egyre kétségbeesetten visszatartani őt az érintésemmel. – Miattad akart meghalni, Bella – adta meg a kegyelemdöfést, minek következtében már nem tudtam visszafojtani a sírást. Felzokogtam, de Rose kíméletlenül folytatta. Jake-t épphogy csak magam mögé tudtam parancsolni azzal, hogy védekezően elé álltam. Hallottam, amint Alice halkan felszisszen, és Jasper óvó ölelésébe bújt. Ő volt az, aki elvitt Volterrába, hogy megmentsem Edwardot.
– Igazad van, Rose – szólaltam meg halkan. Jake felnyüszített, mintha nem értene velem egyet.
– Bár ne így ismerted volna el – horkantott fel Rosalie. – Remélem, még egyszer nem csinálsz ostobaságot – fejezte be.
– Abbahagytad, Rose? – kérdezte Edward. Most láthattam rajta testvére szavai hatására a kiábrándultság, és csalódottság keverékének egyvelegét. Fájt, hogy megbántottam, hogy tönkre tettem a családjukat.
Nem bírtam tovább, karjaimmal átöleltem magamat, ahogy utoljára megnéztem magamnak Edward angyali arcát. Tudtam, hogy még láthatom, de akkor már nem lesz ugyanolyan…



Egy hónap telt el azóta, hogy Edward szakított velem. Tényleg megfogadta, amit mondott, mindennap láttam az iskolában, amikor nem épp szikrázó napsütéses reggelre ébredtem. Ez pedig csak rosszabb volt, hisz Forksban ilyen nap nem sokszor akadt. Amikor Jacobbal voltam, enyhült egy kissé az az üres érzés, és már nem akarta szétszakítani a testemet a fájdalom. Azonban visszatértek az esti sikoltozások, amikor szörnyűségeket álmodva észre sem vettem, hogy ordibálva kapálózok, csak amikor Charlie felébresztett. Rendszerint utána sosem tudtam elaludni, folyton Rose szavai jártak a fejemben. Egyszerűen képtelen voltam száműzni őket, még Jacob sem tudta úgy elterelni a figyelmem. Ehhez még hozzá jött az a pocsék emlék, amikor a suli parkolójában megláttam Edwardot. Persze nem egyedül…

Kifele tartottam a suliból a furgonomhoz, amikor a lépcső előtt nekem jöttek, és elesve kiejtettem kezemből a könyveket. Amikor felkapkodtam őket, és felnézve megláttam a parkolóban álló Edwardot, összeszorult a szívem. Egy hosszú, szőke hajú lánnyal beszélgetett. Még sohasem láttam, de rögtön tudtam hófehér márványbőréről, hogy vámpír. Túl szép, és ahogy elnéztem, nem titkolta Edward iránti vonzalmát. Lágyan simogatta meg a szeretett férfi arcát, hogy beleborzongtam a féltékenység szétterjedő mérgébe. A lélegzetem elakadt, és térdre rogyva a mellkasomhoz kaptam ismét elejtve a könyveimet. Ekkor nézett rám Edward, aranyszín tekintetét az enyémbe fúrta épp csak egy másodperc erejéig, aztán összeszorított ajkakkal visszafordult az előtte lévő szépséghez. Nem emlékeztem arra, hogyan álltam fel a földről, és támolyogtam el a furgonomig. Szerencsére a másik oldalon parkoltam, így nem kellett nagy távot megtennem. Próbáltam nem nézni vissza Edward és az ismeretlen vámpír kettősére, de amikor kihajtottam a parkolóból nem tudtam elkerülni, hogy egy pillantást ne vessek rájuk. Összetörtem, még jobban, mint eddig. Csoda, hogy nem karamboloztam hazafele…


Jake-hez tartottam, máris jobban éreztem magam egy fokkal, ahogy elértem La Push szélét. Amikor vele voltam, nem éreztem annyira halálosnak a fájdalmat. Ugyanúgy kihasználtam, mint egy éve azzal a különbséggel, hogy ő most sokkal jobban élvezte a helyzetet. Én nem…
Megálltam a ház mellett a furgonnal, aztán bementem, hogy köszöntsem Billyt. A nappaliban találtam rá, tv-t nézett. Jöttömre vonásai furcsa maszkba váltottak, de nem tudtam rájönni, miért. Hisz mostanában elég sokat jártam hozzájuk.
– Szia, Billy! Jake? – tettem zsebre a kezem. Félő volt, hogy elveszítem a kontrollt, és elárasztja testemet az üresség fájdalma.
– Kint van a garázsban, de… Nem biztos, hogy most zavarnod kéne – felelte.
– Miért mondod ezt? – értetlenkedtem.
– Nincs egyedül – vonakodott, hogy mit mondjon. Egy pillanatra elfogott egy rossz érzés, de gyorsan el is illant.
– Akkor… csak beköszönök neki – nyögtem ki. Muszáj látnom, és beszélnem vele akár csak pár percre is. Billy aprót bólintott, aztán fogtam magam és a garázs felé vettem az irányt. Közelebb érve már hallottam Jacob hangját, utána pedig egy gyöngyöző kacajt. Megtorpantam: Jake egy lánnyal volt. Az újonnan elöntött érzéseket nem tudtam megmagyarázni, de addig álltam ott ledermedve, míg Jacob és a lány röhögcsélve elindultak a garázsból. Jacob amint meglátott, ugyanúgy reagált, mint én az előbb. Arcán rajtakapottság csillant, míg a lány kedvesen hozzám lépve bemutatkozott.
– Szia! Biztosan te vagy, Bella. Én Helen vagyok – nyújtotta a jobbját, amit pár másodperces késéssel fogadtam el. Helybéli volt, ezt megállapítottam magamban.
– Igen, én lennék – feleltem halkan. Jacob magához térve elém lépett, és az ölelésébe zárt.
– Hagylak titeket, hogy nyugodtan beszéljetek. Holnap találkozunk – mosolygott Helen Jake-re. Ő csak bólintott, fekete szemével követte a lány lépteit egy darabig. Elképedve figyeltem, ott voltam, és mégsem. Mintha nem is érdekelné, hogy előtte álltam. Párszor megmozgattam előtte a kezemet, úgy nézett ki, mintha kábulatból ébredne. Megköszörülte a torkát, aztán belenézett a szemembe.
– Emlékszel, mit meséltem még, amikor felvittelek a hegyre? – kérdezte lassan. Egy percre összehúztam a szemöldököm, aztán minden értelmet nyert. Billy válaszától kezdve, Jacob viselkedésén át minden. – Látom, emlékszel – folytatta csendesen.
– Ez a lány… Ő… – próbáltam valamit mondani, de nem bírtam. Mintha az egész világegyetem összeesküdött volna ellenem. Ha egy kicsi jó dolog történt velem, azt ripityára törte egy felsőbb hatalom. Talán a sors.
– Igen. Bevésődtem – jelentette ki egy szuszra. Egy világ omlott össze bennem. Már senkim nem maradt. Edward szakított velem, Jacobnak ezentúl olyan leszek, mintha nem is léteznék. Túl sok volt ez. Az oldalamhoz kaptam a hirtelen belém nyilalló fájdalomtól. – Bells! Én… Sajnálom – mondta, miközben magához akart húzni. Eltoltam magamtól a kezeit, aztán remegő ajkakkal, és végtagokkal a furgonomhoz futottam. – Bells! – kiáltott utánam, de nem fordultam vissza. Bevágtam magam a kocsiba, és indítottam. Minél előbb el akartam tűnni onnan.
Az éjszaka még gyötrelmesebb volt, mint az eddigiek együttvéve.



Nem tudom mennyi idő telt el, talán egy hónap, kettő… Igazán nem érdekelt, azon voltam, hogy túléljem az éjszakát, míg végül reggel minden kezdődjön ugyanúgy. Pár napig gyönyörűen sütött a nap, de képtelen voltam kikelni az ágyból. Charlie megpróbálkozott hatni rám, de nem sikerült neki. Ma legalább nem kellett volna látnom Edwardot, viszont rájöttem, hogy inkább gyötörve nézem őt, mintsem eltűnjön az életemből örökre. Talán még reménykedtem, hogy egyszer megbocsátva nekem visszafogad a családjába, és egy lehetek közülük. Tudtam, hogy nincs értelme a remény még csak halovány szikrájának sem, mégsem tudtam kiűzni romhalmaz szívemből. Bolond voltam, amikor megkértem Jacobot, hogy csókoljon meg. Mit gondoltam? Hogy azért teszem, mert életben akartam tartani őt? Akkor sem szabadott volna megbántanom azt a személyt, aki az életet jelenti számomra. Mert Edward nélkül csak egy fél lény vagyok, egy fájdalmaktól gyötrődő, gyönge emberi lény. Szeretem Jacobot, de Edward az, aki nélkül nem tudok, és nem is akarok élni. Talán ezért reménykedem még…

Jake azóta sem nézett felém, csupán kétszer hívott fel, hogy megkérdezze, mi van velem. Elveszettnek, magányosnak éreztem magam, és csak egyet akartam. Kikászálódtam az ágyból, felöltöztem, majd a hátizsákomat felkapva lementem a konyhába. Charlie-t gyorsan leszereltem annyival, hogy a barátaimmal – akiknek igazából már nem is léteztem – elmegyek túrázni az erdőbe. Kétkedve kérdezett rá, hogy biztos vagyok-e ebben, és nem mennék-e valahova máshová finoman utalva ügyetlenkedéseimre. Viszont visszatartani sem akart attól, hogy végre kimozduljak a házból, ami nem azzal a céllal történik, hogy suliba menjek. Persze hazudtam neki, és nem gondoltam, hogy minden szavamat el is hiszi. Ahhoz azonban elég volt, hogy elengedjen egyedül – én pedig pont ezt akartam. Beültem a furgonomba és La Push felé hajtottam, de nem mentem be a városba. Az erdő felé vettem az irányt, s mikor megpillantottam a Csendes-óceán végeláthatatlan, szürke foltját, felgyorsult a szívverésem. Egyszer már… majdnem bejött, pedig akkor nem az volt a szándékom, mint most. Ezúttal viszont elhatározással, de nem elhatározott döntéssel tartottam a legmagasabb szikla felé. Amikor utoljára itt jártam, ugyanolyan elhagyatottnak éreztem magam, mint most, pedig akkor mellettem volt Jacob.

Megálltam a furgonnal, és kipattantam belőle. Zihálva dobtam le magamról a zipzáras felsőmet, és lenéztem a morajló óceánra. Ostobaság vagy sem… Egy pillanatra lehunyva szememet élveztem, ahogy a nap sugarai melegítették bőrömet, majd hirtelen döntéssel, előreszegezett tekintettel belevetettem magam a habokba. Tökéletes… Jacob túlságosan el van foglalva a lánnyal, akibe bevésődött, más pedig senki nem teheti be a lábát a farkasok területére. Nem mintha valaki törődne velem… A becsapódás hangos és fájdalmas volt, a hullámok rögtön maguk alá temették törékeny testem. Fuldokolva evickéltem a felszínre, magamba szívtam az éltető oxigént, aztán egy újabb hullám ismét letaszított a mélybe. Nem küzdöttem, elvégre nem azért jöttem ide. Gyorsabb halált is választhattam volna. Az oxigénhiány és a túlélési ösztön keverékétől a tüdőm sikoltozva szállt szembe tudatos beletörődésemmel. Már a kapálózásra sem maradt elég energiám, csak hagytam, hogy sodorjon magával az áramlat, s vártam a jótékony ájulást. Utoljára még magam előtt láttam Edward angyali arcát – mintha bosszúság csúfította volna gyönyörű vonásait. Lehunytam szememet, egy erőteljes emelkedés jelezte végső sodrásomat a halálba.
– Bella! Bella, kérlek, nyisd ki a szemed! – Távoli, lágy hang hatolt az elmémbe, de aggódó, s elkínzott éllel. A mennyországban lennék? Ugyan… csak is pokolra juthatok azok után, amit elkövettem rövidke életemben. – Bella, Szerelmem! – A számon éreztem egy ismerős valamit, de képtelen voltam megnevezni. Orromat eltelítette a méz édes, és a napsütés egyvelegének illata. Köhögő roham kapott el, mintha nem tudnám sohasem leállítani. A tüdőm égett, fájt minden testrészem, ahogy megmozdítottam. Elkeseredetten pillantottam fel, hát mégsem haltam meg! A szikrázó csillogás egy másodpercre elvakított, összekoccanó fogaimat a koncentráció közepette összeszorítottam inkább.
– Szerelmem! – ölelt magához. Teste kemény, mint a márvány, ölelő karjai puhán, erőkifejtés nélkül kaptak fel. Rémülten néztem a szemébe, de hang nem jött ki a torkomon. Most már felismertem az elsötétült tekintetet, az ismerős illatot. – El kell tűnnünk innen – mormolta magának. – Mégis mit képzeltél? Istenem, ha Alice nem… – motyogta a végét megtörten.
– Edward? – Hangom alig volt hallható, de ő persze így is értette. Lepillantott rám, szeme gyöngéden simogatott, megpróbáltam nem a felettünk elsuhanó felhőkre figyelni…
– Annyira buta voltál! Hogy tehetted ezt?
– Meg… akartam halni – suttogtam lesütve tekintetem. Hozzábújtam mellkasához, mélyen magamba szívtam illatát, hogy elhiggyem, nem csak álmodom. Éreztem, ahogy megfeszül a teste kijelentésem hallatán. Aztán lassan elsötétült előttem a világ.



Bársonyos, selymes takarót éreztem a testem körül. Halk sóhaj hagyta el ajkaimat, miközben kinyitottam szememet – azonnal felismertem Edward szobáját. Megfordultam az ágyban, szembetaláltam magam Edward elgyötört, éjfekete tekintetével. Könyökét a térdein nyugtatva összefűzte ujjait, s mereven engem nézett. Lassan, óvatosan felállt, és leült mellém az ágyra. Jéghideg, leheletnyi érintésével cirógatta felforrósodott arcomat, és csak most vettem észre, hogy az üresség visszahúzódott egész testemből a mellkasom egy piciny részébe. Összetört szívem a remény indáival körülfonva ismét összeállt egy egésszé.
– Bella – sóhajtotta Edward. Ismertem ezeket a vonásokat. A csalódottság, a megkönnyebbülés együttes kavalkádja.
– Megmentettél. A farkasok területén – nyögtem ki. Még mindig nehézkesen beszéltem a jéghideg víz jóvoltából égő torkomtól.
– Igen – felelte kurtán.
– Bajod eshetett volna. Miattam – remegtem meg, az átkozott könnyek végigperzselték arcomat. Ismét miattam került bajba, én tehetek mindenről. Rose-nak mindenben igaza volt!
– Nem nekem esett bajom – közölte, letörölve könnyeimet. – Miért akartál véget vetni az életednek, Bella? – kérdezte kíntól eltorzult arccal. Mintha még jelentene neki bármit is az életem.
– Nem akarok élni nélküled. Képtelen vagyok rá – ejtettem ki halkan. Kezemmel eltakartam arcomat, hogy ne sajnáljon.
– Azt hittem Jacobbal boldog leszel előbb-utóbb – mondta.
– Bevésődött. – Csak ennyit mondtam. Edward hallgatott. Rájöttem, hogy ez úgy hangzott, mintha csak azért akarnék meghalni, mert ő nélküle nem tudok élni, Jacobnak pedig már nem kellek. – Nem akarom, hogy azt hidd, vele jobb lenne. Nélküled nem ér semmit sem az életem – egészítettem ki mondandómat.
Pár másodpercre rá megéreztem ujjait a kezemen. Finoman elhúzta az arcom elől, aztán közelebb hajolt hozzám. Tudtam, hogy a csalódás még jobban szét fog szakítani ezúttal, de nem maradt erőm küzdeni ellene.
– Miért nem tudsz élni nélkülem? – Szinte fájdalmat okozott nekem is, ahogy rám nézett. Láttam, hogy küzd magával, próbál tartózkodó lenni.
– Mert mindenkinél jobban szeretlek – feleltem halkan.
Edward felnyögött, mintha sírástól fuldokolna, aztán váratlanul szájon csókolt. Hevesen, szerelemtől fűtötten. Éreztem benne az elmúlt hónapok eseményeinek fájdalmát, vágyát, a zavarodottságot, de mindennél erősebben a szerelmét. Átkarolva a nyakát húztam magamra: érezni akartam minden porcikámmal, hogy tudjam, ez a valóság. Összeforrasztott szívem alig bírta befogadni a heves érzelmeket, vadul dübörögve pumpálta felpezsdített véremet.

2012. augusztus 28., kedd

Játék eredményhirdetés

Sziasztok! :)

Igen, készen vannak a javítások, és hozom a helyes megfejtéseket is. Mondjuk nem volt túl sok javítanivalóm, tekintve, hogy abból a tíz emberből aki szavazott össz-vissz öten küldtek jelentkezést. De remélem azért élveztétek, és ne keseredjetek el az eredmények láttán, azt hiszem kicsit nehéz volt a kérdéssor... :$ *pirul* 
A helyes megfejtéseknél zárójelben, félkövérrel szedve megtaláljátok barátném, Amy frappáns és/vagy röhögnivaló válaszait. Mondanom sem kell, hogy inkább röhögtetni, mintsem helyes válaszokat írni akart. :D Nekem tetszett, és megengedte, hogy közzétegyem. Figyelem! Trágár beszólásoktól nem mentes! :D A 32-es kérdésnél véletlenül bent maradt a helyes válasz, ott mindenkinek természetesen megadtam a pontot. :)

A helyezések pedig a következőképp alakultak: (A kérdéssor összesen 149 pontos volt)

1. gee - 147 ponttal
2. Elizabeth - 132 ponttal
3. Balogh Diána - 111 ponttal
4. Amy - 44 ponttal
5. Miklós Tímea - 35,5 ponttal

Szerintem mindenki ügyes volt azért, és próbáltatok mindenhova válaszokat írni, de külön dicséretben kell részesítenem gee-t - aki még jobban megválaszolta a kérdéseket, mint kellett volna -, és Elizabeth-et a szép eredményért. Gratulálok a versenyzőknek, e-mailben elküldtem a pontozást. Adtam részpontokat is, még ha nem volt egészében megfelelő a válasz akkor is.

No, és akkor akit érdekelnek a helyes válaszok:

Végzetes találkozás

1. Hány évesen találkozott először Bellával Edward? (1 pont)
a.    Öt évesen
b.    Hét évesen
c.    Nyolc évesen

2. Mikor Edward tíz év után visszatért Carlisle-hoz és Esméhez, egy zongora állt a nappaliban. Ki vette a zongorát? ( 3 pont)
A kormányzó adta ajándékba Carlisle-nak, mert megmentette a lányát.
(Amy: Alice … honnan tudjam életem? Hát ilyen kérdéseket…. :’D)

3. Hova költöztek Edwardék, miután Rosalie csatlakozott hozzájuk? (3 pont)
a.    Port Angeles
b.    Forks
c.    McCleary (
Amy: Másik fasza kérdés :D Ez benne volt?)

4. Milyen autója volt először a történetben Edwardnak? (2 pont)
Cadillac
(Amy: Aston Martin – erős tipp… amúgy az összes az)

5. Ki(k) vett(ék)e az Alfa Rómeót Edwardnak és kié lett Edward előző autója? (3 pont)
Alice és Rose, hogy Rosé legyen a Cadillac.
(Amy: Rose és Emmett mind2 esetben)

6. Hol és hány évvel később találkozott Edward ismét Bellával? (2 pont)
Tíz évvel később Port Angeles felé menet, amikor kipróbálta az új autóját, az Alfa Rómeót.
(Amy: 10 és Forks, kórház – hullaházban nyilván nem, mert Bella nem hóóót meg)

7. Hogy hívják Bellát a történetben? (Teljes név) (1 pont)
Isabella Black
(Amy: Bella Akármi Black)

8. Hogy hívják a kórházban dolgozó, sokszor felbukkanó nővérkét, akinek gondolatain jókat mulat Edward? (1 pont)
Angelica
(Amy: Pff…pedig emlékszem rá… öööö…. Bazdmeg életem… valami Angelica????)


9. Edward és Bella ismét találkoznak, miután a fiú a kórházban segédkezik Carlisle-nak. Miért találkozik a lánnyal? (Bella miért van a kórházban?) (3 pont)
„- Egyszerűen csak rosszul estem el, a kezemre rá – mondta kicsit durcásan Bella.”
Megrándult a csuklója, és Edward látta el.
(Amy: Mert biztos elesett rágózás közben és Edward bekötözi a lábát… vagy asszem volt vmi autós dolog…)

10. Bella a balesete után találkozni szeretne Edwarddal. Hogyan hívja fel a fiú figyelmét erre? Mit tesz? (2 pont)
A kórházban átad egy ki cetlit Carlisle-nak, amin megüzeni neki, hogy van egy kerek kis rét az erdőben, ott fogja várni.
(Amy: Öööö… ez is benne volt? Tuti? Oké, ööö … leskelődik a parkolóban utána vagy vmi?)


11. A réten való találkozáskor Bella felhozza a múltat. Mit mond Edwardnak, mire emlékszik? (3 pont)
Emlékszik Edwardra, amikor hét éves korában találkozott vele, s amikor meghalt az édesanyja.
(Amy: Az anyjára… meg egy vörös szempárra… na jó ez poén volt… az anyjára…)


12. Hogyan tudta meg a Cullen család, hogy Edward és Bella találkozgatnak? Miért olyan veszélyes ez? (5 pont)
Alice és Edward beszélgettek a találkozásról, Rose meghallotta és patáliát csapott. Egyrészt, mert Bella ember, ráadásul a vére jobban vonzza Edwardot, mint bárki másé. Másrészt a farkasokkal kötött szövetség miatt, amit még bonyolít az is, hogy Bellát Blackék nevelték fel hét éves kora óta.
(Amy: Mert VÁMPÍROK hát micsoda kérdés? És mert ööö… megérezték a fincsi szagát? Vagy volt vmi gikszer… nemtom baby…)


13. Hogyan tudta Bella megdobni Edwardot egy hógolyóval? (3 pont)
Elfutott előle, aztán elesett, de nem kelt fel. Megvárta, míg Edward fölé hajol, majd az arcába nyomta a havat.
(Amy: Úgy hogy kihasználta, hogy ez a bazári majom el volt foglalva hogy ő most tesztorenbomba… magyarul bella vhogy csábítással elvonta a figyelmét…)


14. Ki kezdeményezte az első csókot és hol voltak? (2 pont)
Edward, de először Bella kezdeményezett, amikor a hóban feküdtek. Edward azonban amikor meglátta, hogy ez rosszul esett a lánynak, egy apró csókot nyomott a szájára.
(Amy: Bella, és naná hogy a réten) - Megjegyzés: Azért valamit tudott. :D


15. Melyikük mondta ki először, hogy szereti a másikat? Edward vagy Bella? (2 pont)
Bella kissé kábult állapotában. :D
„- Nem félek tőled. Túlságosan szeretlek… - szólalt meg váratlanul alig hallhatóan emberi fül számára. Szemei kábán fúródtak tekintetembe. – Um… ezt hangosan is kimondtam? – jött zavarba, mire szívverése felgyorsult.”
(Amy: Edward – mert ez így szép!)


16. Hogyan tudta meg Bella, hogy léteznek farkasok is, ráadásul épp a családjában? Hogyan reagált rá? (5 pont)
Jacob átváltozott előtte, amikor vitatkoztak Edwardról, Bella pedig Edwardékhoz menekült. Alice látta őt, így Edward elé ment, és a karjaiba zárta őt.
(Amy: Elmondta a Jake vagy vmi, és elfutott Edwardhoz, mert az a normális ha a marcangolós farkasoktól a széttépős vámpírokhoz megy… vagy vmi ilyesmi)


17. Miért figyelt fel James Bellára? (4 pont)
Edward abban az ingben volt, amihez Bella hozzádörgölőzött, és így rajta maradt az édeskés illata. James ezt érezte meg, és Edward különös viselkedését, amikor meghallotta Bella lépteit az erdőben. Tudta, hogy különleges Edward számára.
(Amy: Mert jó az illatta? MERT EMBER? Jaja…)


18. Miért segítenek a farkasok Edwardéknak, hogy elkapják James-t? /Bella „kocsis” balesetével kapcsolatos/ (5 pont)
Mert Edward megmentette Bella életét, akkor mondta neki Ephraim, hogy tartozik neki.
(Amy: Mert hát Bella az a főszereplő, és ha kihal a történetből akk nem lesz aki elcsábítsa Edwardot…)


19. Miért találkozott Edward megint a kórházban Bellával a James-es eset után? (5 pont)
Miután James, Laurent, és Viktória találkoztak Cullenékkel, Edward megkérte Bellát, hogy maradjon otthon. Ő persze nem bírt aki, és látni akarta Edwardot, ezért az erdőbe ment. Ephraim és Jacob azonban utána mentek és hazavitték. Előtte Bella elesett és kificamította a csuklóját. A kórházban végül találkozik Edwarddal.
(Amy: Mert ööö… nem bírt ellenállni a kísértésnek?)


20. Milyen ajándékot kapott Bella Edwardtól utólagos karácsonyi meglepetésként, hogyan reagált rá? (3 pont)
Gyűrűt, amiről Bella tévesen azt feltételezi, hogy eljegyzési.
(Amy: öööö… csipkés kombinét? És úgy reagált, hogy „Jaj, Edward, csak nem meg akarsz szexuálni? Mert ez minden vágyam és négy filmen meg 1000 oldalon keresztül azon dolgoztam, hogy elvegyem a szüzességed!” vagy vmi… :D)


Karnyújtásnyira a boldogság

21. Kate Denali kipróbálta a képességét Bellán az első találkozásukkor, vagy Edward megakadályozta ebben? (3 pont)

a.    Igen, megakadályozta. Nem bírta elviselni, hogy bántsák Bellát.
b.    Nem akadályozta meg.
c.    Nem akadályozta meg, de csak egy beleegyező bólintás után próbálta meg Kate. (Ezt tudta :))

22. Miért találkozott össze Edward a kórházban Jake-kel? (3 pont)
Az anyukájának balesete volt, és Carlisle meggyőzte őket, hogy vigyék be megröntgenezni.
(Amy: Mert Jake is meglátogatta kedvenc ételünket? Vagy mert izmozni akart, hogy izompólóban jobb teste van mint Edwardnak?)


23. Hogy hívták azt a nőt a történetben, akit a férje vert, és ezért került a kórházba. Ott Edward látta el többször is a sérüléseit. (Vezetéknév) (3 pont)
Mrs. Jankins
(Amy: NA bazdmeg… Nem tom…)


24. Jake megzavarja Edwardot és Bellát a kórház egyik ablaka előtt egy eldugottabb folyosón. A fiú féltékenysége hatása alatt egy emléket mutat Edwardnak. Miről szól az emlék? (5 pont)
A Black ház verandáján megcsókolta a lányt. De persze azt már nem mutatta meg Edwardnak, hogy Bella próbálkozott az ellenállással.
(Amy: Arról, hogy a Belluska egy viharos éjszakán hozzábújt… vagy valami ilyesmi… vagy ez az amikor a verandán bújt hozzá? Valami ilyesmi…)


25. Mit mondott Bella Edward kérdésére válaszként, miszerint miért ostobaságok az emberi szükségletek? :) (Természetesen nem kell pontosan leírni, de Bella válasza másfajta dologra utal.) (5 pont)
„- Mert elveszik az ember idejét attól, amit igazán szeretne csinálni – válaszolt határozottan egy kis gondolkodási szünet után.” Jelen esetben épp egy kis együttléttől. :D
(Amy: Mert ő ember, és ez már eleve zavarja abban, hogy ne legyen ügyetlen, és amúgy is az egész élet csak akkor ér valamit, ha az ember lánya kínok kínját éli át három napig, hogy aztán egész hátralévő örökkévalóságban csak ki akarjon nyírni mindenkit… amúgy mert ő éhes, és erre a hülyeségekre megy el az idő ahelyett, hogy Edwardot tapizná.)


26. Bella és Edward első együttlétekor ki volt a szerzője annak a zongoraműnek, amit akkor hallgattak? (4 pont)

a.    Galadriel Fauré
b.    Gabriel Fauré
c.    Galadriel Faunmins
(Amy: ezt is bazdmeg baby!!!)
Szerinted melyikük volt, he?

27. Mi váltotta ki azt a tettet Edwardnál, hogy elhagyta Bellát? (Pár szóval) (5 pont)
Bella balesete. Jacob megtámadja Edwardot, amikor a beszélgetésükből rájön, hogy együtt voltak. Bella közéjük veti magát, amiből persze az sül ki, hogy Jacob elsodorja őt, és a bokájában elszakadt az ín, szerzett pár zúzódást.
(Amy: Jasper? Vagy nemtom… Az hogy kellett a történetbe mert akkor hol lett volna a fordulópont?)


28. Mi vezetett oda, hogy Bella találkozott a Volturi küldöttekkel, Jane-nel, Felixszel, és Demetrivel? (4 pont)

a.    Hirtelen jelentek meg, miközben baseballoztak. 
b.    A réten voltak, és Edward már nem tudta Bellát elvinni.
c.    Alice látta őket, de azt Jake miatt nem, hogy Bella egyenesen a karjaikba szalad.
d.    Tanya a Forksi erdőbe hívta Bellát, hogy beszéljen vele Edwardról.
(Amy: 
 
29. Mit adott ajándékba Edward Alice-nek? (3 pont)

a.    Egy tengerkék színű Chevy autót.

b.    Egy sárga színű Chevy autót.
c.    Egy smaragd nyakláncot
d.    Egy kék köves nyakláncot
(Amy: Egy sárga színű Chevy autót. Vagy nem!)
 
Halhatatlan remény

30. Milyen reggeli desszertet készített Edward Bellának, amikor Garrett és Kate esküvője miatt ők kettesben maradtak a házban? A desszertből végül nem sokat evett… :D (4 pont)
Banánt sütve, csokival leöntve.
(Amy: Palacsintát megtöltve…. Nem mondom ki mivel!!!! :D :D :D :D)


31. A Cullen család tagjai közül kik, és hova mentek kutatni a vámpírok magzatának legendájáról? (3 pont)
Dél-Amerikába, Emmett és Jazz
(Amy: Jasper meg Emmett délre, meg nemtom…)

32. Jacob kinek az oldalára állt, amikor Ephraim Black és a falkatagok értesültek Bella terhességéről? (2 pont)
Edwardéra

33. Hogy hívták azt a farkast, aki megmarta Edwardot? (Miután Ephraim tudomást szerzett Bella terhességéről.) (4 pont)

a.    Ephraim Black
b.    Levi Uley
c.    Jacob Black
d.    Quil Ateara
e.    Aileen Uleyf.    Zach Ateara
(Amy: 
 
34. Mit mondott Jake az összetűzés során, amitől Edward elvigyorodott? (5 pont)
Először szólította Edwardot a nevén az apja előtt is.
(Amy: Passz, valami Belluskával kapcsolatos zavarbaejtően intim dolog)


35. Mit tett Rose Edward, és Carlisle háta mögött Bella terhessége alatt? (Egy konkrét dolog, amikor Edward elkísérte Esmét vadászni, s mire visszaért, Rose már cselekedett.) (4 pont)
Azért, hogy a magzat erősödjön vért itatott Bellával.
(Amy: Mittudomén…. Vért itatott vele?)


36. Zafrina melyik testvérével tartja a kapcsolatot? (keresztnév) (2 pont)
Senna
(Amy: Az egyikkel!!!!! Ööö…. Nemtom….)


37. Ki vezette az esküvőn Bellát Edwardhoz? (3 pont)

a.    Ephraim Black
b.    Jacob Black
c.    Carlisle Cullen
d.    Carlisle és Jacob (Ha emlékeztek épp Ephraim tartotta a szertartást.)
e.    Ephraim és Carlisle

38. Milyen színű takaróval fedte be Edwardot és Bellát Ephraim felesége a szertartás kezdetekor? (4 pont)

a.    fehér
b.    kék
c.    sárga

39. Mielőtt megcsókolták volna egymást az esküvőn, mit kellett tenniük? (Pár szóval) (5 pont)
„Kell tennetek öt lépést a tűz körül az óra járásával megegyező irányban. Minden egyes lépésnél tennetek kell egy fogadalmat egymásnak.”
(Amy: Üveget törni, mint a zsidóknak? Viccelek… fogadalmat mondani? Nemtom…)


40. Mi történt, amikor Bella felébredt az átváltozás után, és megpillantotta Edwardot? (3 pont)
Bevésődött Edwardba.
(Amy: Szerelmes lett MÉG JOBBAN)

41. Carlisle szerint miért történt meg Bellával az előző kérdésben taglalt dolog? ( 3 pont)
A farkas gén miatt, ami Bella szervezetében megtalálható az apja, Caleb Everlie Uley lévén. A vámpírméreg aktiválta a gént, Carlisle pedig nem tudta, hogy ez hogyan fog hatni Bellára.
(Amy: Mert bevésődött a hülyéje)


42. Honnan/hogyan eredezteti Edward az Everard nevet? (3 pont)
Everlie és Edward összeforrasztása. Everlie Bella biológiai apja, Edward még Bella anyukájának gondolataiból olvasta ki, mielőtt meghalt.
(Amy: Valakik nevéből…)

43. Mit tett Bella, amikor megtudta, hogy Jacob bevésődött a lányába? (4 pont)
Csihi-puhi. Elhajította, aztán a fának szegezte – eltört egy két bordája, és eltörte az orrcsontját, megrepedt az állkapcsa.
(Amy: Őrjöngött?) - Megjegyzés: Mondhatni :D

44. Ki változtatta át az újszülötteket, akik Port Angelesben gyilkoltak? (3 pont)
Jane Volturi
(Amy: Victoria?)

45. Marcus miért ment el végül megtorlás nélkül? (4 pont)
Edward elmondta neki az igazságot a feleségéről. Vagyis, hogy Aro ölte meg a saját húgát, Marcus feleségét, mikor ki akartak válni a klánból. Mivel Marcus ezt soha nem tudta kideríteni, hisz Aro eltussolta az ügyet, álnyomozásokkal, Marcusnak az igazság megnyugvást hozott.
(Amy:  Mert megtudta hogy Aro kinyírta a feleségét….)


149 pont összesen




2012. augusztus 23., csütörtök

Játék jelentkezés FONTOS!

Sziasztok!

Oké, végül megszületett a döntés, és a szabályok Amy barátném segítségével. :D Kösz Drága! :)

Figyeljetek! 

Két napon keresztül - tehát pénteken, és szombaton, pontosítva éjfélig -, aki szeretne játszani, küldjön nekem egy e-mailt erre a címre: freeisabell@gmail.com. A tárgyban szerepeljen a következő: Játék jelentkezés.
Amíg tart a játék, pontosan 2 napig - vasárnaptól hétfőig, szintén éjfélig -, addig a blog be lesz zárva, hogy ne tudjatok lesni. Tudom, gonosz dolognak tűnik így elsőre, de átrágtam a dolgot, és ez lesz így a legjobb megoldás, hogy mindenkinek egyenlő esélye legyen a játékban, és a versengés szelleme se vesszen el. ;) Pontokat fogok a kérdésekhez írni, és a három legtöbb pontot szerző emberke fog nyerni. A kérdéseket természetesen a mail címetekre a játék jelentkezés válaszaként fogjátok kapni, és amint lejárt az elküldési határidő, a blog megnyílik újra, és felrakom természetesen a helyes megfejtéseket.

A kérdéseket körülbelül egy időben küldöm el, miután lejárt a jelentkezési határidő, tehát vasárnap. Hétfő éjfélig lehet a válaszokat visszaküldeni nekem e-mailben, aztán javítok, megnyitom a blogot, és kihirdetem a nyerteseket. :)

Jelentkezésre, és játékra fel! :)))) Ki lesz a legjobb, ki tud többet a történetről, Edward és Bella életéről? ;)
Puszi

2012. augusztus 22., szerda

Díj + Új blog link

Igen, igen, hozom az új blog linkjét. Azt hiszem a szavazás állásán már nem igen lehet változtatni 6 óra alatt, és a többség jobban szeretne egy külön blogot az új történetnek. Örülök, hogy azért érkezett 31 szavazat, bár egy kicsit szomorú is vagyok, mert többre számítottam. Na de mindegy, ez talán azt jelenti, hogy azt a 31 embert érdekli az új történet, ez pedig boldogsággal tölt el. :)
Pénteken pedig jön a kérdéses játék, aminek már nagyjából kitaláltam a szabályait. 



Az új blog linkje pedig: freeb-masvilag.blogspot.com
Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Estefelé szerintem felrakom nektek a prológust a történetből, aztán hetente jön egy fejezet is. :) Meglátjuk, hogy tetszik nektek. 

No, és akkor most jöjjön egy díj-féle, inkább így írom, mert nem szoktam ilyeneket kirakni, de mint egyik barátnőm írta - akitől kaptam is - ezáltal kicsit jobban megismerhetjük egymást. 






Köszönöm a díjat Mesének, Hope-nak, Lyliának és Anitának! :)



 Szabályok:

-Mindenkinek kell 11 dolgot írni a magáról
-A jelölő minden kérdésére válaszolnia kell
-A jelöltnek újabb 11 kérdést fel kell tennie
-11 embert meg kell jelölni linkkel együtt
-És nincs vissza adás-jelölés

11 dolog rólam:

1. Az olvasási mániám a Harry Potter kötetekkel érkezett meg, és azóta is tart. A kedvenceim közé tartozik.
2. Az írói „pályafutásom” egy Harry Potter univerzumba tartozó regénnyel kezdtem meg a Merengőn 2008-ban.
3. Az alkonyat láz először a filmmel vette kezdetét nálam, csak aztán olvastam el a könyveket, és bele is ragadtam jó időre. :D Persze egyáltalán nem bánom. ;)
5. A kedvenc színem a kék.
6. Az írás mellett imádok rajzolni. (bár nem vagyok olyan tehetséges. :D)
7. Nyaraláson csak kikönyörögni lehet a vízből, nagyon szeretek lubickolni, lebegni, és úszni. :)
8. Az írás révén rengeteg embert ismertem meg, akik közül nem egy a barátaim közé tartozik.
9. Állatbarát vagyok, van egy németjuhász kutyám, és egy cicám.
10. Szeretem a vígjáték, romantikus kategóriába tartozó filmeket.
11. Az örök kedvenc filmek közé tartoznak: Jackie Chan filmek, Bud Spencer és Terence Hill filmek, Nász-ajánlat, Gyűrűk Ura, Penge, Alkonyat, Harry Potter, Sherlock Holmes, Vasember, Bosszúállók… (és még sorolhatnám :D)


Hope kérdései:
1. Van-e tetoválásod vagy piercinged?
Nincs. A tetováláson már gondolkodtam, de még nem jutottam döntésre… :D
2. Ki a kedvenc zenészed?
Nincs igazán kedvenc. Elég vegyesen szoktam hallgatni zenéket, épp ami megtetszik.
3. Milyen könyveket olvasol?
Amiknek megtetszik a rövid tartalma, vagy úgy ajánlották.
4. Milyen a kapcsolatod a barátaiddal?
Nagyon jó. :) Szerencsére olyan emberek vesznek körül, akikben feltétlen megbízom, és tudom, hogy kiállnak értem, ha kell.
5 Szereted az állatokat? Van-e kedvenced?
Még szép, hogy szeretem! :D Van egy kutyám, és egy macskám.
6. Milyen filmet néztél utoljára?
Öhm… Levelek Júliának és A barátnőm pasija.
7. Sportolsz valamit?
Már nem. Táncoltam 3 évig, de nem volt rá időm az egyetem mellett.
8. Mennyi időt töltesz a családoddal?
Sokat. :)
9. Melyik fagyi a kedvenced?
Egyértelműen csoki fagyi. :D De szeretem az ínyenc különlegességeket is, mint kókuszos, vagy tiramisu.
10. Mióta írsz?
2008. július 14.-e óta. Az első regényemet, A csábítót ekkor kezdtem el.
11. Mi ösztönzött rá, hogy blogot készíts?
Nos, ez egy… érdekes dolog. Igazából elegem lett egy-két dologból a legnagyobb Harry Potteres fanfic oldalon, és a magam ura akartam lenni. Elkészítettem a blogot, és nem bántam meg, mert ez a világ egy teljesen más közösség, és nagyon szuper. Persze nem szedtem le az írásaimat, feltöltögetem. De már nem függök annyira az oldaltól. :)


Mese kérdései:
1; Melyik a kedvenc könyved és miért?
Csak egyet lehet választani? :S Hm… Nos akkor maradok a Harry Potter köteteknél. Nagyon tetszett, hogy az írónő egy teljesen új világot alkotott meg a könyveiben, és tele volt rejtéllyel. Imádtam, ahogy minden könyvben egyre közelebb értünk a végkifejlettel, de úgy, hogy mindig csak egy fontos információt osztott meg az olvasókkal, ami a végén kiderült, mennyire része az egésznek. Emellett pedig több dologra is tanítja az embert a barátságról, bátorságról.
2; Mi a legfontosabb számodra egy történetben?
Ha fanficről van szó, akkor a karakterek legyenek hűek az eredetiekhez attól függetlenül, hogy fejlődjön is. Amúgy ha nem fog meg rögtön a történet, és az író fogalmazása, akkor valószínűleg nem fogom elolvasni. Akárhányan ajánlották.
3; Melyik a kedvenc filmed és miért?
Hüm, itt is csak egy lehet? :D Alkonyat első rész. :)
4; Milyen zenéket szeretsz?
Mindenfélét, vegyesen.
5; Melyik a kedvenc sorozatod és miért?
Bones (Dr. Csont) Bírom a női karakter jellemét, és a férfi főszereplő sem elhanyagolható. :D
6; Milyen régóta írsz történeteket, idézeteket? Mi ihlet a legjobban?
2008 óta írok. Hm… néha egy zene szám, néha egy jelenet, amit elképzeltem a történetbe.
7; Melyik hírességgel találkoznál leginkább?
Úh. :D Ez nehéz kérdés. Robert Pattinson, Ryan Reynolds.
8; Milyen blogokat szeretsz olvasni?
Nem igazán olvasok blogot, nincs időm rá. Barátnők történeteit elolvasom (laassacskán), ha megkérnek rá, vagy tetszik egy-egy történet.
9; Sokat jelent számodra a saját blogod? Mennyit törődsz vele?
Nekem nagyon sokat. Nagyon szeretek bíbelődni vele, funkciókat, meg egyé kis apróságokat rakni rá, na meg imádok képeket szerkesztgetni. Fejlécet, hátteret.
10; Mi a kedvenc idézeted?
Jelenleg ez: „Az írás művészetében nem lehet rövidíteni” – by Castle :D (Csak mert én átérzem, nem igazán tudok rövidíteni, bár már tanulom. :D)
11; Mi a foglalkozásod, vagy felnőttként mi szeretnél lenni?
Egyelőre tanulok, építészmérnöki szakon. Szeretnék tervezni majd, ha befejeztem a sulit. :)

Lylia kérdései:

1. Fontosnak tartod ismerni egy író/írónő „magánéletét”, vagy elég, ha szereted a könyveit?
Nem tartom fontosnak, esetleg ha tetszett a könyve, akkor néha-néha elolvasok egy-két cikket arról, mióta ír.
2. Ha csak egyetlen dolgot kívánhatnál, mi lenne az?
Boldog életet. Talán. Így akkor mindenem meglenne az életben, amit csak akarhatnék, mert az boldoggá tenne. :D
3. És mi az, amiért feltétlenül magad akarsz küzdeni, amit nem szeretnéd, ha egy kívánság hatására az öledbe hullna?
Az elismerés. A majdani munkám, vagy az írás terén.
4. Ha valamelyikről le kéne mondanod, melyik lenne az: az Internet vagy a könyvek?
Fogós. Mert az interneten sok emberrel tartom a kapcsolatot, akik nincsenek hozzám túl közel km-terekben. Viszont a könyvek… Más, ha a kezedben tartod a könyvet, és „csak” a monitoron olvasod.
5. Hány évesen tudtad először, hogy igen, te már életed végéig könyvmoly leszel?
Hát nem mondanám magam könyvmolynak, csak szeretek olvasni. De amúgy a Harry Potter kötetek után.
6. Milyen hosszúságú történeteket szeretsz írni? Novellákat, vagy inkább regényeket?
Írtam már ezt is, azt is. Szeretem mindkettőt írni. Egy regényben hosszabban kifejthetem a karaktereket, a sztorit, egy novellában viszont a rövid változatban kell ugyanazt átadnom, mint egy hosszabb regényben. 
7. Hány írásod van, ami publikus, bárki számára elérhető?
Van egy pár. A blogjaimon, és a Merengőn is. Szám szerint nem tudom. Aki szeretné, nézze meg őket. ;)
8. És mennyi, ami csak az asztal (vagy a számítógép) mélyén pihen?
Idáig csak egy(ről tudok :D). De hamarosan az is felkerül blogra. A saját regényem, amit kb. már 1-1,5 éve írok. Am most befejeztem végre. :) Hoppá, és van még egy, de az nincs elkezdve, csak az alap tartalmát írtam meg anno – Harry Potteres fic.
9. Van olyan történeted, amit már megbántál, hogy nyilvánosságra hoztad?
Nincs. Mindegyik történetemet imádtam írni, és mindegyik hozzám tartozik. Még ha némelyik még nagyon kezdő szinten is áll, akkor is – még változtatni sem szeretnék utólag rajtuk. Egyszer már megírtam, és így legalább látom, honnan indultam. :)
10. Melyik az a könyv, amit szerinted a világon mindenkinek ismernie kéne? (Egy mondattal indokold meg, hogy miért pont az.)
Hm… Erre nem tudok felelni. Mindenki mást szeret olvasni, hiába akarna az ember rátukmálni a másikra valamit, ami neki alapból nem tetszik. Nem lenne értelme.
11. Van olyan író/írónő, akiben nagyot csalódtál? (Ha nem akarod, nem muszáj megnevezni.)
Még nem csalódtam, csak nem tetszett, amit a karaktereivel tett. (Pl: Steph szerelmi háromszöge… Egy szerelmi háromszöget sem szeretek látni, pláne olvasni. :S)

Anita kérdései:
1. Milyen országot szeretnél meglátogatni?
Olaszországba szeretnék visszamenni még életemben. :) De szívesen elmennék még Írországba, Angliába, Görögországba, és Egyiptomba mindenképpen.
   2. Hol szeretnél élni?
Hm… Hát valami olyan országban, ahol nem esik mindig az eső, de nincs nyáron 40 fok. :D
   3. Hiszel a csodákban?
Nem, nem igazán. :$
   4. Horoszkópod?
Rák vagyok.
   5. Mi az, amit elsőként megnézel egy pasin?
A szemét.
   6. Kit szeretsz a legjobban?
A családom.
   7. A legjobb érzés?
Egy szóval: boldogság.
   8. Mivel lehet téged bármikor megnevettetni?
Egy jó viccel…? :D
   9. Kávé vagy tea?
Um, reggel kávé, a nap bármely szakában viszont egy finom gyümölcs tea. :)
   10. Mit gondolsz az álmokról?
Hogy tartják az emberben a lelket, és célt adnak az életnek a megvalósításuk miatt.
   11. Kit hiányolsz a legjobban?
Egy megértő, szerető pasit :D



Saját kérdéseim: (mit nem kérdeztek már meg előttem? :D)

1.    Milyen okból/indíttatásból kezdtél el írni?
2.    Mit jelent számodra az írás?
3.    Van olyan barát az életedben, akiért bármit megtennél? :)
4.    Melyik volt az első könyv, amit elolvastál, és utána nem tudtad abbahagyni? (Persze a kötelezőket hagyjuk ki. :D)
5.    Melyik volt az első fanfiction, amit elolvastál?
6.    Ki(k) a kedvenc író(i)d? (internetről, vagy már megjelent könyve alapján ismered, az mindegy)
7.    Mi a kedvenc kajád?
8.    Ha bármit megtehetnél, nem kellene aggódnod semmi miatt sem, mi lenne az? ;)
9.    Mi akartál lenni kiskorodban?
10.    Sors vagy véletlen?
11.    Kedvenc színed?

És akiknek küldöm:

Bocsi nehéz 11 embert találni... :$

 



2012. augusztus 20., hétfő

Újabb véleménykérés :)

Sziasztok!

Igen, nem bírom kivárni, míg lejár a közvélemény-kutatás vége, ezért eszembe jutott egy régebbi ötlet. Még anno elkezdtem összeállítani egy kérdéssort a fanficcel kapcsolatban, de nem jutottam a végére. Most arra gondoltam, hogy vége a történetnek, esetleg akinek kedve van kipróbálhatná magát, mennyire emlékszik a történetre. ;) Kérdésekre kellene felelnetek, valahol választási lehetőséget is adnék. Még nem találtam ki pontosan, de az első három helyezettnek készítenék egy-egy fejlécet az oldalára, ha nincs oldala, akkor egy háttérképet a számítógépére. Mivel ehhez értek... Legalábbis valamennyire. :D A fejléces blogomon utána tudtok nézni, mennyire. ;)
Nos, mit gondoltok? A szavazást most csak három napra tettem. Ha annyi szavazat érkezik, akkor másnap már jönnek is a kérdések. :)

2012. augusztus 15., szerda

Közvélemény-kutatás

Nos, igen. Egyszerűen képtelen vagyok dönteni, mi legyen. Mint már mondtam/írtam/pedzegettem, közzé teszem blogon a saját, elkészült történetemet. :) Mert miért is ne, ha már egyszer megírtam, és imádom - ezt be kell vallanom, ezzel nem azt mondom, hogy jó is, és hibátlan. Hanem csupán annyit, hogy nagyon szerettem írni. Na most nem is ez a lényeg! A kérdés: itt a főblogon tegyem közzé a fejezeteket, egy másik kinézettel, ami utal mindkét témára (twilight, saját regény)? Vaagy készítsek egy teljesen különálló blogot, ahova átszoktok, ha szeretnétek elolvasni? :) Remélem azért páran legalább elolvassátok! :D 
Jobb oldalt találtok erről egy közvélemény-kutatást, aki bővebben szeretne nyilatkozni, megteheti itt megjegyzésben. :) 
Puszi! :)

2012. augusztus 11., szombat

24. fejezet - Megérdemelt nászút

Sziasztok! :)

Elkészültem még ma a fejezettel, és még ha nem is sok embert érdekel, de én nem bírom ki, hogy ne rakjam fel. Ha maradt még benne hiba, azért elnézést kérek. Ez a fejezet az utolsó, nem lesz epilógus, mivel az első kettő regénynél sem volt, és úgy érzem, így kerek az egész. :$ Nehezen írtam meg, ezt restellem, hogy megint elhúztam az időt, de egyszerűen... Bennem volt az az érzés, hogy most itt vége ennek a twilightos regényemnek. Egyrészt nagyon jó érzés, hisz eljutottam vele idáig, a szereplőim sok mindent átéltek, másrészt viszont szörnyű érzés, hogy lezárult. :/
*nagyot sóhajt* Azért a blog nem áll le, pár nap múlva felrakom a saját regényem rövid tartalmát, és utána feltöltögetem rendszeresen. Az már készen van. :) Remélem, hogy azért itt maradtok velem, és ha nem is twilight lesz a téma, olvassátok majd a történetem.
Meg szeretném köszönni a rengeteg kritikát, véleményt, amivel mindig kihúztatok az önbizalom- és ihlethiányból, hogy a szeretetekkel mindig támogattatok, akkor is, amikor jó sokáig nem volt már friss. :) Nem tudom elégszer megköszönni, de remélem érzitek. :)
Nos akkor már csak annyi maradt vissza, hogy: SZIGORÚAN - hangsúlyozom szigorúan - 18 éves kortól szabad csak olvasni a fejezetet! Nem mintha ezt betartanátok, de én figyelmeztettelek rá. ;) A feji végén találtok egy képet egy szép virágról, majd a fejiből kiderül, miért kap szerepet. Nyugis lett a feji, már már túlságosan is, de legalább nincs függővég. ;) Jó olvasást! :))


A csata utáni este mindenki elvonult a párjával egy-egy szobába, hogy kettesben lehessenek – már amennyire a vámpíroknál ez lehetséges –, csak mi maradtunk a nappaliban feleségemmel, gyermekeimmel, Zafrinával és természetesen Jake-kel. Egy pillanatra sem akart elszakadni Nessie-től. Everard miután túltette magát azon – a testvérével együtt –, hogy a szülei halálharcot vívtak a Volturival, szinte két lépésnyire sem távolodott el Zafrinától, ahogy Renesmee sem Jacobtól. A különleges kapcsolat, mely Zafrina és a fiam között húzódott egyre inkább érezhető vált, s már a nő sem próbálta titkolni maga elől, és előttem sem. 

Másnap Jacob hazaugrott, hogy átöltözzön, lefürödjön, hiába próbálta Bella marasztalni. Mikor visszajött hozzánk, Ephraim és a felesége, Martha is vele tartott, hogy velünk tölthessék a napot. Egyedül Carlisle hiányzott a családi napról, aki bocsánatot kérve bement a kórházba, miután Angelica egy súlyos beteg miatt felhívta. Kiterítettünk egy plédet a ház mellett a fűbe, és míg Esme a konyhában foglalatoskodott Alice-szel és Rose-zal, addig mi kint játszottunk a gyerekekkel. Egy kis ideig lefoglalta Everardot a labda rugdosása, aztán megkérte Zafrinát, hogy a képességével repítse el messze, egy gyönyörű vidékre. Azonban nem csak a fiamat juttatta el a kívánt helyre gondolatban, hanem mindannyiunkat, akik ott voltunk vele. Homokos tengerpart vett körül, a kék víz tajtékzó hullámokat sodort a part felé. Meleg, trópusi szél cirógatta az arcomat, miközben a nap hét ágra sütött, de egy cseppet sem zavart bőröm csillogása, mert rajtunk kívül senki sem csodálhatta ezt a látványt. A látomás hirtelen szűnt meg, s újra ott találtam magam Bella mellett, akinek – annak ellenére, hogy csak pár másodpercig tarthatott a vízió –, azonnal feltűnt, mert csak ő maradt ki belőle. Összekulcsoltam kezünket, és mosolyogva egy csókot nyomtam szájára. 

– Elkészült az ebéd – lépett ki Esme a házból. – Alice-szel örülnénk, ha megkóstolnátok az ételt, bár nem vagyunk igazán jó szakácsok – fordult Martha felé mosolyogva.
 
– De… Nos, nem akarunk kellemetlenségeket okozni – szólalt meg Mrs. Black.

– Szó sincs ilyesmiről. Everardnak, és Renesmeének is készítettünk. – Helyeslően biccentettem Esmének. Ideje, hogy megetessük a kicsiket.
 
– De nagymama, nem lehetne… – vágott fancsali arcot Nessie.

– Nem, Kincsem. A nagymamáék jelenlétében főképp nem – nézett rá szigorúan Bella, mire Renesmee lesütötte tekintetét. – Majd este kapsz másikat – kapta fel a karjaiba lányunkat, akinek egy kettőre derűsebb hangulata lett a folyékony táplálék hallatán. Everard ellenben egyáltalán nem ellenkezett, sőt jobban szerette az emberi ételt, mint a testvére.

Bementünk az étkezőbe, ahol Alice és Esme már megterített asztallal fogadtak minket. Jacob nem zavartatva magát leült az egyik székre, és maga mellé véve Renesmeét várta az ételt – Ephraim és a felesége csak ezután követték példáját. Esme mindegyik porcelántálról leszedte a fedőt, miután az asztalra helyezte, felfedve így a sok fogásos ebédet, s minden mozdulatánál elmondta a szakácskönyvből elkészített étel nevét. Leültem Nessie mellé, és mertem neki a zöldségekkel teli levesből. Lányom arcán halvány fintor suhant át. Meg tudtam érteni, amint elért az orromig a gőzölgő víz fűszeres illata. Megrándult a szám, melyen Nessie jót mosolygott. Az átváltozásom előtt még szerettem ezeket az emberi ételeket, de azok az emlékek haloványak, s már én is más vagyok azóta. Az emberi énem is olyan gyéren pislákoló lámpás fénye, mint ködös emlékeim. 

– Ez is folyékony – néztem rá vigyorogva, hogy eltereljem figyelmét a tényről, miszerint az apja is undorodik ettől az étektől. Nessie durcás képet vágott, rettentően ismert engem, és a családját. Mikor megpusziltam a feje búbját, azon nyomban el is múlt nála – nem tudott rám sokáig haragudni. 

Az ebéd után felkaptam Nessie-t, még mielőtt Jacob mozdulhatott volna, és kimentünk az udvarra. Martha és Ephraim ezúttal Everarddal a hintaágyon foglaltak helyet, melyet Alice, mint kiderült még a szülés előtt vásárolt Esmével. Csak nem akart akkor ilyesmivel foglalkozni, így inkább elpakolta. Kisebb gondom is nagyobbnak tűnt akkor, mint egy hintaágy, ahogy a családom többi tagjának is. Így még én sem tudtam róla.
Emmett nem bírt magával a délelőtt folyamán, és Jasperrel együtt összeeszkábáltak két hintát egy a távolban kidöntött fa anyagából, és a városban vásárolt kötéllel. Most kétkedve néztem tevékenységüket Bellával az oldalamon, ahogy felerősítik a fára a két lelógó fadeszkát hinta gyanánt.

– Kipróbálod, Nessie? – termett előttünk Emmett. Lányom arcomra téve két kezét kért meg, hogy üljek vele a hintába. Nem akarta megsérteni Emmettet, de még ő sem tartotta olyan biztonságosnak, vagy legalábbis szeretett a nagybátyjával viccelődni. Valamiben azért rám is ütött – öntött el a büszkeség.

Hangosan felnevettem, mire Emmett kérdőn nézett rám.

– Nem bízik a tákolmányodban – röhögcséltem. Lányom beharapta a száját, és rosszallóan nézett rám, hogy elárultam. – Ne aggódj, Drágám! Emmett bácsi is tisztában van a képességivel – húztam tovább az említettet.

– Most mélységesen megbántottál – játszotta meg magát a lányomnak.

– Emmett bácsi… – kezdte halkan.

– A nagybátyád csak viccelődik, bár elég rossz humora van. Azért majd Jasper bácsi hintáját próbáljuk ki először – vigyorogtam Emmettre, mellettem Bella halkan nevetgélt.

– Ha nem lenne a karodban Nessie, ezt visszakapnád – vigyorgott testvérem is, majd megsimogatta lányom arcát. – De, ugye ami késik, nem múlik – kacsintott rám.

Még mindig kuncogva elslisszoltam Nessie-vel a hintáig, aztán óvatosan leültem rá, lányomat pedig az ölembe vettem. Míg ő megkapaszkodott két kezével a kötélben, addig én a hasánál fogva átkaroltam. Nem mintha olyan kicsi lenne már, hisz rengeteget nőtt és fejlődött pár nap alatt, de én voltam az apja, nekem kellett vigyáznom rá. Bella követve a példánkat Everarddal beült a másik hintába. 

Enyhe lökéssel meglendítettem magunkat.
– Most már ugye nem jön vissza a Volturi, apa? – Egy pillanatra megmerevedtem, és ránéztem Bellára.

– Nem, Kincsem – feleltem végül határozottan. Addig, míg nem szereznek tudomást a gyermekeinkről…

Marcust teljesen sokkolta a bejelentésem, miszerint a feleségét Aro ölte meg. Képtelen volt megemészteni, hogyan bírt véget vetni saját testvére életének – annak ellenére is, mennyire ismerte Arót. Így, hogy sikerült meggyőznöm őt igazamról, az adósommá vált. Viszont ez nem fog örökké tartani, bármilyen parányi okot adunk arra, hogy megtámadhassanak minket, nem fog habozni. Akkor Marcus fogja befejezni Aro elkezdett művét…

Renesmee nem szólt többet a Volturiról, s megkönnyebbültem, hogy a gondolatai is elterelődtek erről. Everardnál már nem lehettem ebben biztos.

– Na, ugye, hogy nem szakadt le alattatok! – kiáltott Emmett. Én csak a fejemet csóváltam meg. A hintázás után Nessie és Everard visszamentek nagyszüleikhez, akiket addig Esme, Zafrina és Alice foglalt le.


Hat óra fele Alice toppantott elénk, miután megetettük Nessie-t és Everardot. Ígéretünkhöz híven lányom folyékony táplálékot kapott, mely még a szülés előtt felhalmozott tartalékból származott, Everard azonban inkább az ebédből szeretett volna falatozni, amit persze Esme nem hagyott. Inkább frissen készítette el a kedvencét.

– Mit titkolsz, Alice? – vontam össze a szemöldököm. Nessie és Everard összemosolyogtak, rögtön tudtam, hogy valamiben sántikáltak a nagynénjükkel.

– Szóval te sem tudod – kuncogott fel mellettem Bella. Igazán jót mulatott rajtam, ez látszott az arcvonásain.

– Ne aggódjatok, minden rendben van – trillázott testvérem, és a háta mögül előhúzott két jegyet. Az orrunk elé dugta, eltakarva így saját arcát, aztán vigyorogva kilesett mögüle. Amikor megnéztem az úti célunkat, már tudtam, hogy mire akart kilyukadni – na meg a gondolatai is elárulták –, Bella viszont egyáltalán nem. Az ötletre rögtön elöntött a vágyakozás, aztán hirtelen tudatosult bennem, hogy most már felelősségteljes apa vagyok. Nem hagyhatom csak úgy itt a gyermekeimet.

– Alice? Miért akarnánk Rio de Janeiróba menni? – ráncolta homlokát Kedvesem.

– Mert még nem voltatok nászúton? – csicseregte vidáman, látva feleségem döbbent arcát.

– Nászút? Ne viccelj, Alice. Nem hagyhatjuk itt…

– De igen, Bella! – vágott közbe testvérem. Kétkedőn néztem rá, valahogy egyik porcikám sem kívánta, hogy távol legyek a gyerekeimtől akár egy napot is. – Már mindent megbeszéltem Nessie-vel és Everarddal. Ők pedig egyáltalán nem bánják, ha nélkülözniük kell pár napra a szüleiket. Ha pedig szeretnétek, utánatok visszük őket. – Kedvesemre pillantottam, aki csak hüledezett Alice szavain. E pillanatban én mulattam rajta, miközben az jutott eszembe, hogy így már értettem, miért a testvérem akarta annyira elkísérni Ephraimékat a határhoz. Nessie és Everard is velük tartott, hogy minél tovább együtt lehessenek – vagyis ez volt az álszöveg. Addig szépen összebeszéltek.

– Szóval ti már tudtok mindent – mondtam csak úgy. Egyenesen Nessie csokoládébarna szemébe meredtem, miközben elcsodálkoztam, hogy lányom milyen ügyesen rejtette el előlem a gondolatait. Nem csak kinézetre hasonlított az édesanyjára. Rámosolyogtam, és megcsókoltam a homlokát. – Bámulatosan ügyes vagy, ahogy a testvéred is – simogattam meg Everardot.

– Edward – hápogott Bella felháborodottan. – Nem hagyhatjuk itt a gyerekeket! Nem akarok…

Most az egyszer tudtam, mire gondol, s nem hagytam, hogy Alice szóljon közbe.

– Tudom, Kedvesem! Nem akarsz lemaradni semmiről, ami Renesmeével és Everarddal történik. De ne aggódj, Alice már Zafrinától is tájékozódott.

– Ezt hogy érted?

– Nem fog semmi sem történni. Fejlődnek, és egyre okosabbak lesznek.

– Megleszünk, mami – biztosította róla Everard anyjára mosolyogva.

– Bella, ez a nászutatok – nyomatékosította Alice. Gondolataiban átcikáztak azok a ruhák, amiket feleségemnek vett az útra, én pedig képtelen voltam magamba fojtani a nyögést. Régóta nem lehettem kettesben Bellával, a tökéletes emlékek hatására pedig nem volt nehéz elképzelnem őt azokban a ruhákban… Különösképp egy darab vonta magára a figyelmem – kirítt a többi közül.

– Edward! – ripakodott rám Alice mérgesen. Ne kutakodj a fejemben!

– Nem mintha olyan nehéz dolgom lett volna – vontam vállat enyhe sértődöttséggel. El kellett hajolnom, hogy ne érje el a fejemet, míg Bella érdeklődve figyelt minket. – Néha roppantul idegesítő tudsz lenni ilyen pici létedre, húgocskám – gúnyolódtam. Fogalmam sem volt róla, hogy Alice mikor vásárolt, és mikor ötlötte ki ezt az egészet. Mindenesetre a gyerekeknek igencsak tetszett a szóváltásunk.

– Most látjátok ezt? Én jót akarok nekik, és ez a hála – sopánkodott. Nessie és Everard halkan viháncoltak.

– Egy feltétellel megyünk nászútra – ejtette ki Bella lassan, mielőtt még bárki bármit mondott volna. Elfojtottam egy röhögést, ahogy meghallottam Alice gondolatait. Tudta, hogy nem lesz egyszerű dolga Bellával. Szerelmem egy zavart pillantást vetett rám még az előbbi nyögésem miatt, aztán folytatta. – Három nap múlva elhozzátok Nessie-t és Everardot utánunk. Bárhova is megyünk.

Alice fanyalgott, de rábólintott – tudta, hogy erről nem lenne képes lebeszélni feleségemet, így inkább beletörődött.

– Hékás! És velem mi lesz? – lépett hozzánk Jacob kitárt karokkal.

– Te itthon maradsz! – szögeztem le azonnal. Még csak az kéne, hogy a nászutamon ott legyen Jacob is! Nem! Azt a három napot Bellával, a többit pedig a gyermekeimmel együtt akarom eltölteni.

Elfintorodott, és Nessie-re pislantott esdeklően. – Pár napot kibírsz, míg hazajövünk – tettem hozzá nyomatékosan. 

– Jó, talán kibírom – sóhajtott. Inkább ne halljam mit műveltek ti ott! – megeresztettem egy vigyort felé.

– Nos, akkor végre indulhatnátok, hogy elérjétek a repülőt Huostonból.

– Houston? – kérdezett vissza meglepetten Bella.

– Igen, Bella. Odáig felőlem futkorászhattok is a bőröndökkel, de onnan repülővel menjetek!

– Miért nem mehetünk egyszerűen csak úgy? Elvégre már én is… – hagyta lógva a mondatot, mert hirtelen nem tudta, hogyan is fejezze be.

– Óh, hidd el Édesem, nem lenne kézenfekvő, ha annyi csomaggal indulnánk útnak futva, amennyit Alice ránk akar sózni – mondtam ki hangosan a gondolatomat. Nem akartam, hogy azon rágódjon, nem teljesen olyan, mint mi, mert csak fél, pontosabban harmadrészben vámpír.

Alice megeresztett egy gúnyos vigyort felém. – Ahogy hallottam, annyira nincs ellenedre a csomag tartalma. De szólj, ha rosszul tudom…

Szúrós pillantással jutalmaztam, ezt nem a gyerekek előtt kellene fejtegetnünk. Bella csak sóhajtva csóválta meg a fejét.

– Olyan sok? – kérdezte, aztán beharapta alsó ajkát.

– Rose, kérlek! – szólt Alice, mire pár másodpercre rá meg is láthatta. Most már feleségem is halkan felnyögött. – Ez nem is sok! Tudtam, hogy fanyalogni fogsz, így már jó előre bepakoltam Nessie és Everard ruháit is. Csak hogy megnyugodhass – magyarázta.

– Akkor repülő – vonta le a következtetést Bella.

– Na, mit mondtam? – tette fel a költői kérdést Alice. – Most már sipirc! Emmett veletek megy, és elhozza a kocsit Seattle-ből – közölte csak úgy mellékesen. Az említett kajánkodva vigyorgott rám, eddig ugyanis nem engedtem neki, hogy vezesse a kocsimat.
– Lehetőleg ne tépd le róla, igazán szép darab… – tette hozzá még gondolatban Alice, mire elfojtottam egy vigyort. 


Miután elbúcsúztunk mindenkitől, legfőképp gyermekeinktől, elindultunk Seattle-be. Az út nem tartott sokáig, s éreztem Bellán, hogy aggódik. Pedig nincs rá oka, de ettől függetlenül én is így voltam. Tudtam, hogy nem esik bajuk, és három nap múlva épp egy kicsivel idősebben fognak kinézni, de ugyanúgy szeretni fognak minket. Ahogy mi is őket.

A rioi repülőút már hosszabban telt el, de Bella tett róla, hogy emlékezetes legyen. Mikor megunta a nézelődést, kézen fogva a mosdóba húzott. Finoman belökött, és bezárta a kis fülke ajtaját. 

– Bella – suttogtam. – Mi az ördögöt csinálsz?

– Pszt! – mosolyodott el kéjesen. – Elvégre már nászúton vagyunk… – lépett hozzám közel, és megsimította arcomat. Aztán nyakamról egyre lejjebb vándorolt a keze, hogy kihúzza ingemet a nadrág szorításából.

Nagyot nyelve állítottam meg a kezét.

– Itt nem lehet. Túl veszélyes – szorítottam össze a fogamat, mert az ágyékom kínzón lüktetni kezdett. A gondolattól, és Bella közelségétől, hiszen már olyan régen érezhettem őt ennyire közel magamhoz.

– Dehogy veszélyes. Majd… – harapta be egy pillanatra az ajkát –, lassan csináljuk – csókolt meg, miközben másik kezével folytatta az előbb elkezdett vándorutat. Tudtam, hogy nem kellene, de képtelen voltam ellenállni neki. A fenekébe markolva húztam fel magamhoz, és óvatosan a szemközti vékony falnak nyomtam. Mégiscsak repülőn voltunk.

Az egyik lábát az oldalamhoz vontam, és feltűrve a szoknyáját végigsimítottam meztelen combján. Bőre ugyanolyan hőmérsékletű volt, mint az enyém, mégis ebben a pillanatban kicsit forróbbnak éreztem. Ő eközben lehúzta a nadrágom sliccét és tenyerével körbezárta kiszabadított, kemény férfiasságom – már túl régen szeretkeztünk. Belenyögtem csókunkba, de nem várattam meg. Belé hatoltam, és lassú, finom lökésekkel egyre mélyebbre csúsztam benne. A nyakához hajoltam, hogy csókokkal hintsem be a bőrét, pont a fülcimpája alatti érzékeny részt, de amikor elhangzott egy-két kisebb sikkantás, felnéztem rá, és vigyorogva befogtam a száját.  

– Pszt! – Ajkaim megremegtek a pár másodpercnyi leállás következtében.

– Nem… lehetne… gyorsabban? – zihálta megrebbentett szempillákkal.

– Mit is… mondtál úgy… pár perccel ezelőtt? – kajánkodtam vele, mire lefogta a csípőmet. Felvontam a szemöldököm, ő pedig eltolt magától és a kezével ingerelt. Morgás tört fel a torkomból, és lehunyva szememet élveztem a kényeztetést, ami aztán váratlanul abbamaradt. Csalódottan felmordultam, aztán szembenéztem Bella mosolygós arcával.  

– Ellent mondasz nekem, Mr. Cullen? – susogta.

– Eszemben… sincs Mrs. Cullen – feleltem nyögve. Egy szemvillanás alatt szembefordítottam Bellát a fallal, és újra belé hatoltam, most azonban gyorsabb tempóban mozogtam. Tenyeremet végigfuttattam testén, elidőzve a melltartóba bújtatott halmokon, hogy végül az ujjammal is rásegítsek a kényeztetésben legérzékenyebb pontján. Előbb el akartam juttatni a kéjesen kínzó gyönyörbe, hogy aztán én is követhessem. 


Megigazítottuk a ruhánkat, aztán visszamentünk a helyünkre. Bella magában somolygott, és a fülembe suttogta: alig várja, hogy végre megérkezzünk úti célunkhoz. Még mindig nem árultam el, hova tartunk, úgy tudta, hogy Rio a végállomást jelenti. Pedig ha tudná, hogy annál egy sokkalta szebb, és lakatlanabb helyre tartunk…

Rio de Janeiróban kiélveztük a látványt, a város gyönyörű épületeit, a nyüzsgő embereket, és a rakpartig szinte meg sem álltunk. Kérdőn nézett rám, de csak vigyorogva annyi mondtam: még nem érkeztünk meg. Egy motorcsónakhoz vezettem Bellát, aztán bepakoltam a csomagokat. Ügyesen leszökkent mellém, és mosolyogva intett, hogy indulhatunk. Csupán fél óráig tartott, míg olyan közel értünk a szigethez, hogy látni lehetett a félhomályban.

– Egy sziget? – ámuldozott feleségem.

– Igen, ez itt Esme szigete – mondtam.

– Esméé?

– Még Carlisle vette neki. Most pedig Alice kitalálta, hogy itt teljesen egyedül lehetünk a nászutunkon. Esme persze nem ellenkezett. 

– Hm… Gyönyörű – nézett a távolba.
A napfelkelte narancsos színével vonta be a tengerből kiemelkedő kis szigetet, s vöröses-sárga csíkot tükrözött vissza a sötét víz felszínén. Megkerültem a szigetet, és kikötöttem a hajót a stégnél. A csomagokat az egyik kezembe vettem, a másikat Belláéval fontam össze. Könnyedén lépkedtünk még a fehér homokban is, végig a ház felé vezető, sűrű növényzettel beborított ösvényen.

– Lenyűgöző – nézelődött Bella.

– Valóban – hümmögtem, mert már teljesen máshol járt az eszem. Egy bizonyos ruhadarabon a csomagból, ahogy meglátom benne Bellát, majd rögtön meg is szabadítom tőle. – És ami a legjobb: teljesen egyedül vagyunk.

Bella erre a mondatra elvigyorodott.

– Nos, akkor kezdhetnénk a napot egy kis lubickolással. Persze, nem akárhogyan – tette hozzá, aztán közelebb lépve hozzám csókot adott.

– Remek ötlet, de előbb… – dobtam le a csomagokat a széles verandán, és az ajtó előtt a karjaimba kaptam. – Mrs. Cullen – csókoltam meg, majd belöktem a házikó ajtaját, és csak akkor tettem le, amikor már fent voltunk az egyik emeleti szobában.

– Azt hiszem, körülnézek, miket csomagolt nekünk Alice – mosolyodott el.

– Már így is magadba bolondítottál.

– Egy nő tetszeni is akar a férjének mindenkor – vágta rá. Nem akartam vitatkozni vele, és győzködni őt egy órán át, hogy mennyire szeretem, és kívánom. Úgy gondoltam, jobb, ha megmutatom.

– Hozom! – Hevesen csókoltam meg, mely egy pillanatra ledermesztette. Vigyorogva állapítottam meg, hogy elértem a célom. Egy tizedmásodperc múlva ismét ott álltam Bella előtt a szobában. Kiterítettem a bőröndöket, bár még most sem igazán értettem, minek kellett ennyit magunkkal hozni. Elvégre senki sincs itt rajtunk kívül…

– Nézelődj, addig én kimegyek – simítottam meg a karját. – De ha sokáig várakoztatsz… visszajövök, és leteperlek – suttogtam. Bella elmosolyodott, míg az erkélyre léptem, és elvigyorodva leugrottam a veranda elé a homokba.

– Ne vágj fel! – hallottam hangját. Felnevettem, aztán a tengerig sétálva ledobáltam magamról a ruháimat. 

Pár perc után már a vízből figyeltem a házat, s ahogyan Bella megáll az erkélyen. Hangosan felnyögtem. Még hogy én vágok fel! Példámat követve leszökkent – sokkalta kecsesebben, mint én –, aztán lassú, ringó léptekkel elindult felém. Megnyalta a száját, amikor elérkezett az ingemig – az első ruhadarabhoz, amit levettem. 

– Ebben akarsz lubickolni? – használtam ugyanazt a szót, mint ő, és felvontam szemöldököm. A teste vonalát követő, fekete csipkés ruhát viselt, melyet csupán két vékonyka kis pánt tartott a vállán, s épphogy a feneke aljáig érhetett. Nagyot nyeltem, mert a fekete csipke alatt nem viselt más átlátszó anyagot, ami fedte volna testét, s az egyik pánt hívogatóan legördült a válláról. Nem szeretném tépni, de…

– Elvégre egyedül vagyunk, te mondtad – válaszolt Bella, még mindig abban a lassú ütemben közeledve felém. – És reményeim szerint nem lesz túl sokáig rajtam.

– Ebben biztos lehetsz – vágtam rá rögvest.

Nem bírtam tovább, a maradék távolságot kettőnk közt futva tettem meg, s alig egy másodperc múlva már ledöntöttem Bellát a homokba. Legörgettem a másik pántot is a válláról, miközben tenyeremmel már a combja belső felét simogattam. Ajkaimmal bejártam nyakának ívét, a kulccsontja gödröcskéjét. – Ettől meg kell szabadítanom, Mrs. Cullen – mormoltam. Felgyűrtem a ruhadarabot, és két kezemmel végigcirógatva a testét lehúztam róla a vékonyka, áttetsző anyagot. Arrébb hajítottam, immáron semmi sem akadályozott abban, hogy újfent felfedezzem feleségem minden porcikáját.

Hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam, és egy századmásodperc múlva visszatértem megrökönyödött feleségemhez. Elvigyorodva térdeltem le a két lába között, melyeket felhúztam a testem mellé, az előbb szerzett egy szál Hawaii rózsát pedig letettem mellé. Belemarkoltam a napfénytől sárgás homokba, és Bella teste felett hagytam, hogy kiperegjenek a csillogó szemek az ujjaim között. Mindenhova juttattam a porfinomságú homokból egészen lapos hasáig. Zihálva nézte ténykedésemet, amint megtámaszkodok oldalánál, és közelebb hajolva gyönge fújással lepergetem a szemeket hófehér testéről. Ajkai megremegtek, mellbimbói megkeményedve kihegyesedtek. Magához akart húzni, de lefogtam a két kezét a feje fölött, és nemet intve fejemmel jeleztem, hogy hagyja is ott. Megismételtem az előbbit, de most a hasára is fújtam, aztán kezembe vettem a virágot. Letéptem a fehér szirmokat, s az egyiket épphogy hozzáérintettem szaporán emelkedő-süllyedő mellkasához. Gyönyörteli sóhajokkal adta tudtomra, mennyire tetszik neki az, amit csinálok. A szirom szélével ingerelve körberajzoltam a piros bimbókat, majd haladtam tovább egyre lejjebb. Mire a szeméremdombjához értem, csípőjét felnyomta, mintha a virág helyett a kezemmel simogatnám. Annak ellenére, hogy már én is éreztem feleségem látványának hatását az ágyékomban, nem siettem, és kiélveztem a pillanatot. A szorosan lehunyt szemhéjakat, ahogy erősen koncentrál az érzésre, a vonagló tökéletes testet.

– Ne kínozz már! – tört ki belőle hirtelen.

Az összes szirmot ráejtettem a legérzékenyebb pontjára, aztán a nyelvemmel körkörös mozdulatokkal az egyik szirmon keresztül becézgettem őt. Hangosan felnyögött, két kezével belemarkolt a homokba, mintha kapaszkodót keresne. Abbahagytam, és lefújtam a virág maradékát, hogy átvehesse szerepét a kezem – ő persze ezt nem vette jó néven. Lesimítottam testéről a fújásomnak ellenálló homokszemeket, aztán ráhajoltam a megkeményedett bimbókra. Számmal kényeztettem, melytől Bella sóhajai egyszeriben nyögéssé fokozódtak. Lassan megindultam lefele, először mindig elfújtam a szemeket, csak aztán érintettem meg számmal is a bársonyos bőrt. Minden mozdulat során csupán egy arasznyival közeledve vissza szeméremdombjához. Most már nem akadályozott egyetlen szirom sem, így a nyelvemmel kezdtem izgató táncba, mire ösztönösen megmozgatta a csípőjét, torkából vérforraló morgás tört fel. Amióta átváltozott, nem hallhattam tőle ilyesféle hangot – hisz ez csupán a szenvedély és a vágy keverékének kínzó gyönyöréből fakadt, melyet én csaltam ki belőle. 

Ahogy elért a beteljesüléshez, úgy feszült ívbe a teste, aztán erőtlenül visszahanyatlott a puha homokba. A kínzó fájdalommá tornyosuló lüktetést már képtelen voltam elnyomni magamban, mély morgással engedtem ki a gőzt. 

– Még nem végeztünk ám – mormoltam az ajkaira. Halkan felkacagott, majd megnyalta a száját, ahogy férfiasságom az ölének feszült. 

– Nem ám, de most… – fordított a testhelyzetünkön váratlanul. – Engedje meg Mr. Cullen, hogy elrepítsem a fellegek közé – vigyorgott. Felkönyökölve magamhoz húztam egy csókra, de gyorsan megszakította, és végigpuszilta a mellkasomat. Majd megőrjített, ahogy közben hozzá-hozzáért a melleivel meredező végtagomnak. Nem sokáig teketóriázott – nem mintha nem lettem volna már eléggé felajzva –, körülfonva kezével neki látott, hogy eljuttasson a kéj mennyországába. Állatias, vad morgással feleltem, amikor a szájába vette, s tovább folytatta műveletét. 


Nyögve rogytam vissza a könyökömről, s mire feleszméltem, Bella már sehol sem volt. 

– Hova rejtőzött, Mrs. Cullen? – vigyorogtam. – Ha menekül, az csak következményeket von maga után – keltem fel, hogy körül nézhessek.

– Itt vagyok – hallottam meg elfúló hangját. Megpördültem, nem kellett egy másodperc se, hogy észrevegyem őt. A háztól csupán három méterre, két egymás melletti pálmafára felkötött függőágyon ült – keresztben, karjai széttárva, mellkasát kidüllesztve. A tüdőmben rekedt a levegő, és nagyot nyeltem.

– Vállalom a következményeket – duruzsolta, miközben meglendítette magát, és felhúzta az egyik lábát a függőágyra.

Nem vesztegettem az időt, előtte termettem, majd rávetettem magam – persze próbáltam gyengéden, nehogy leszakadjon a függőágy. Bella felmutatva a mutatóujját megállított.

– Áá – csóválta meg a fejét játékosan, mikor leállítottam a hintázást. Lábait a csípőm köré fonta, és magába vezette férfiasságom. De nem hagyta, hogy mozogjak. Megfogta két kezemet, és a csípőjére vonta. – Mire való egy hintaágy? – suttogta vágytól elhomályosult tekintettel. Kéjesen elvigyorodtam, és finoman meghintáztattam. Először egészen lassan kezdtük, végül egyre gyorsabbá vált a tempó, hogy aztán együtt szárnyaljuk a mámor felhői közt. – És… ezt… még két napig… élvezhetjük – nyögött fel Bella elégedetten.

– Nem csak két napig, Kedvesem, hanem az örökkévalóságig – csókoltam meg hevesen.


 

blogger templates | Make Money Online