Hogy összekössük az életünket Isten és az indián szellemek előtt. Nagyot nyeltem, amikor gondolatmenetemet megszakította testvérem elméjében látott fehér csipkés harisnyakötő. A körülmények nem engedték meg, hogy megtartsuk a nászutunkat is, ennek ellenére szívesen játszottam el a gondolattal…
- Na gyerünk, Edward! Kérd meg Bellát, addig nem tudom átöltöztetni – jött oda hozzám Alice, és észrevétlenül a kezembe nyomta édesanyám smaragd köves gyűrűjét, amit már nagyon régóta elterveztem. Még akkor, amikor a másik gyémánt gyűrűt megvettem neki. Az eljegyzési gyűrű volt, de ez… Mélyet sóhajtottam, amikor megláttam Jacob elméjében, hogy nem kerülte el figyelmét testvérem apró mozdulata. Tudta, hogy mi fog következni.
Megvártam, míg Rose elveszi a már üres bögrét Bellától, majd letérdeltem elé. Ez még nem is volt annyira meglepő számára, hisz az elmúlt hetekben mindig itt voltam mellette, hol a padlón ülve, hol a kanapén.
Bella rám emelte csokoládébarna szemeit, s többé nem eresztette pillantásom. Az utolsó nap a szülés előtt – legalábbis amit mi kevés tudással kiszámoltunk -, s hihetetlen, de jól néz ki. Nem úgy, mint a terhesség első napjain.
Minden egyes másodpercre emlékeztem, amikor kimondta az „igen”-t a már egyszer feltett kérdésemre, és most mégis ugyanazt érzem, mint akkor. Idegesség, félelem, hogy azóta talán már megváltoztatta a véleményét, s döntését, mégsem akar a feleségem lenni. Akkor pedig hiába volt minden… Alice a háttérben megköszörülte a torkát, Bella pedig erre összevonta szemöldökét.
- Edward? – kérdezte ijedt hangleejtéssel. Sejtette, hogy valamit titkolunk előle.
Pár másodpercre elszakítottam tekintetemet az övétől, míg két hideg tenyerem közé fogtam az ő forró balját, lágyan végigsimítottam szemeimmel hatalmas pocakján. Ha most ő nem lenne, akkor talán sosem lehetne Bella a feleségem. Felnéztem rá. – Bella… - kezdtem nagy levegőt véve, ő csak érdeklődve pislogott. – Egyszer már választ adtál nekem, amivel a világ legboldogabbjává tettél engem. Én most mégis – hallottam, ahogy lélegzete elakad -, fel szeretném tenni a kérdést ismét – halványan elmosolyodtam, de Bella alig mert levegőt is venni. - Isabella Black, hozzám jönnél feleségül Isten és a szellemek áldásával úgy két óra múlva? – nyúltam a zsebembe, s kitapintva az ovális gyűrűt kihúztam onnan, majd Kedvesem tenyeréhez emeltem.
A tüdejében akadt a levegő ismét, arca kipirult, miközben szája mosolyra húzódott.
- Két óra múlva? – visszhangozta meglepetten. Aprót bólintottam félve, hogy nem fog tetszeni hirtelen jött ötletem, s a megszervezett gyors szertartás. Bella egy pillanatra elszakította tekintetét az enyémtől, ránézett a testvérére, majd vissza rám.
6 megjegyzés:
Jaj, de jó. :] Jó tanulást, meg tervrajzolást. :'D Türelmesen várom(várjuk :D) a frisst. :D
Üdv.: ewoO
hahaha... "hozzám jönnél feleségül... úgy két óra múlva?" :DD ez jó :P
szintén jó tanulást ... és én is várom már a frisset, habár már elég rég írtam komit, amiért széegyellem is magam... egyszerűen túllusta vagyok, de mostmár egy kcsit összeszedem magam, hacsak 2 mondat erejéig is de írok vmit :)
és mi tudunk várni akármeddig* és hidd el, dicsérő szavakat nemcsak úgy mondom/mondjuk hanem igenis megérdemled....és ezt jobb lesz ha te is elfogadod :DD (y)
*persze azért ne az örökkévalóság legyen :P
puszi
Macy*-*
Szia!
jaj alig várom az esküvőt!!!:):)És a meglepettség érthető hogy két óra múlva feleség lenne valaki..jaj nagyon izgatott vagyok!:D
Melinda
szia:)
jaj de cuki:) remélem hamar összejön a kritika, de azért persze várunk, nehogy a tanulás rovására menjen ;)
puszi
Laura
Szia!
Hát ez a kis rész nagyon jó akkor a többi milyen lehet,alig győzöm kivárni.
Jó tanulást és sok erőt hozzá,de azért remélem hamar meglepsz minket.
pussz
Tündi
Egyetertek mindenkivel. Szegeny Bella "Ket ora mulva?" Kepzelhetem hogy erezhette magat. Amugy ez is nagyon jo lett, remelem hamar hozod a kovit, sok erot hozza, es persze jo tanulast.
Megjegyzés küldése