Első novella

Itt a győztes novella Noémi tollából. :) Ehhez is jó olvasást kívánok. :)
Gratulálok, és köszönöm a novellákat! :)

Ajánlott zene: http://www.youtube.com/watch?v=EtD8prESXYs

Ha te tudnád…

Ha te tudnád, amit én,
ki babája vagyok én.
Ha te tudnád, amit én, te is sírnál, nem csak én.
Mert te is sírnál, nem csak én, keservesebben, mint én…

- … ha te tudnád... – Caroline dúdolni kezdte a dallamot, egy hangszínnel lejjebb folytatatta -… ha te tudnád, amit én. – A végén már csak suttogta.

Mielőtt, a hívó kinyomta volna, felvette és csilingelve köszöntötte fel Elenát.

- Boldog Születésnapot!

- Azt mondtad, hogy nem lesz buli – esett egyből a torkának.

Caroline érezte, hogy Elena nincs éppen a legjobb formában, a Klausos ügy óta a dolgok kezdtek újra lelassulni. Egy kívülálló azt gondolná, hogy minden rendben is van, néhány tini, akik élvezik az életet. S bár Elenát a sors nem csak egyszer verte, mégis a depresszió közeli állapotból már kikecmergett. Elveszette a mostoha szüleit és a szüleit, most pedig a nagynénjét, aki egyben a gyámja volt, de, amit kívülállók nem tudnak, hogy a szerelmét is. A nyári szünetet azzal töltötte, hogy a nyomára bukkanjon, persze eredménytelenül.

Caroline érezte, hogy Elenának szüksége van a boldogságra egy szülinapi parti formájában.

- Milyen buli? – tette a tudatlant hamis mosolyával eper ízű ajkai szélét.

- Az a buli, amit a hátam mögött szervezel. Megkértelek, hogy ne csinálj nagy felhajtást. Jó, oké belegyeztem egy, hogy szervezhetsz partit, de csak azokat hívhattad volna meg, akik a barátaink. Vagy legalábbis ismerem.

Összeszalad szőke szemöldöke. A listán szereplő személyek, mind a barátaik voltak és Elenának ismernie kellett volna mindet. Ekkor esett le neki, hogy Elena tud arról, hogy nem családi tíz személyes összejövetelt rendezett.

- Ki árulkodott? – harag bujkált szavaiban és szinte ölni tudott volna szemeivel, melyek egy pillanatra el is feketedtek.

Még mindig nem tudta megszokni, hogy ilyenre képes. Eddig egy labilis, sekélyes szőke csitri volt, most pedig egy labilis, sekélyes szőke vámpír.

- Egy állítólagos Amy Simmons tíz perce küldött egy SMS-t. Megköszönte, hogy meghívtam a születésnapi partimra. Azt se tudom ki ő, Caroline!

Kívülről fújta a listát, de Amy Simmons nem rémlett neki, így kézbe kapta és átfutott rajta, másodszori átfésülésre találta meg, a nevet, amely mellett egy X szerepelt, miszerint nem kell meghívni. Több ilyen is volt, de nyilván csak ő neki borítékolt el mégis egy virtuális meghívót, vagy valaki más szólt neki, pedig Caroline az emailekbe direkt kikötötte, hogy ne szóljanak másoknak. Mégis ki lett volna az, aki packázni mer vele?

- Nem igaz! Ismered Amy –t. Együtt járunk vele kémiára, alacsony, mint egy kerti-törpe és roppant idegesítő, amikor orrhangon flörtöl az előttünk ülő fiúkkal. Barna a haja, de olyan, mintha sárga cérnákat varratott volna bele…

- Nem kedveled, mégis meghívtad? Kik lehetnek... – szakította félbe mondandóját

- Damont is meghívtam – mondta közönyös hangon.

Mély csönd ült közéjük. Stefan felszívódása után, Elena folyton Damonnal volt, annak ellenére, hogy megcsókolta, elég rizikós egy téma s Caroline már megbánta, hogy szóba hozta.

- Nem fogok mosolyogni, mint, ha minden rendben lenne.

- Nem kell – azt akarta mondani, hogy az emberek nem is várják el tőle, hogy Jenna halála után boldog legyen mindig, de rájött ez még rosszabb, mint a Damonos. - Ez a te szülinapod.

- Akkor este…

- Igen, Damonnál fél tíz kor. Ha akarsz, késhetsz, úgy elegánsabb az érkezés.

Elena nem mondott erre semmit, csak:

- Köszönöm – és letette.

Caroline nem mondta, ki, hogy nincs mit, mert tudta, hogy van. Nagyszerű barátnő, elégedett volt magával, még, ha az ő háza táján is van mit söprögetni. Akaratlanul is Tylerre gondolt, a kapcsolatuk olyan bonyolult, mint a Van der Waals-egyenlet.

Eléggé jóban lettek a nyáron s bár barátjának mondja, tudja, hogy többet akar. Lehet, hogy csak a vámpír kiszámíthatatlan atomjai vágyakoznak az endorfinra és ezért, van, hogy ha találkoznak még a kislábujja is bizsereg az érintéséért, de ezzel magyarázza, meg érzéseit.

- Mattel, azért nem jött össze, mert vámpír vagyok – sóhajtott egyet, majd nekidőlt a gardróbja ajtajának. – Tylerrel azért nem fog, mert vérfarkas.

–™˜—

- Hé! Matt! – intett kezével, de a fiú csak hátra fordult és besétált a konyhába, meg se játszva, hogy nem vette észre.

Caroline csak rendelni akart magának gyömbért, mert a parti kellékek hordozgatásába kifáradt s inkább ráhagyta, a többiekre. Tyler nem rég felhívta, hogy találkozzanak és ebédeljenek meg a Grillben, ám Caroline előbb érkezett és gyömbérre szomjazott, bár egy kis vér is jól esne. Jegyezte meg magában, mint egy mellékesen.

- Halló! Régóta vársz?

Mint egy végszóra megérkező bundás lovag, lépett be a perifériájába Tyler.

- Rád nem, de a méltóságomra igen – morgolódott, mert elege volt abból, hogy Matt kerüli, Tyler pedig olyan jól nézz ki, mint aki most lépett ki a smink asztal mögül.

- Matt?

- Meddig fog úgy tenni, mintha nem látna? Tudom, hogy elrontottam, de…

- Nem a te hibád volt – kelt egyből a védelmére.

- De igen, vámpír vagyok – lehalkította hangját, de nem kétség felelőtlen volt ezt így kimondani ilyen sok ember közt.

- Én meg farkas – bólintott.

Caroline félre billentette a fejét és kérdőn bámult csoki szemeibe.

- Mit akarsz ezzel mondani?

Tyler közelebb hajolt, mikor megszólalt a lehelete, simogatta az arcát. Mentolos íz keveredett egy cseppnyi mámorral.

- Azt, hogy nem kifogás, – mélyen a lány szemeibe nézett. – barátok vagyunk annak ellenére, hogy te szárazra szívhatnál, én pedig egyetlen harapásommal a túlvilágra küldhetlek.

Caroline egy hatalmasat nyelt, amit Tyler mosollyal jutalmazott. Pedig a lány maga sem tudta eldönteni, hogy a hallottak miatt van ez, vagy az vér említésére. Milyen lehet Tyler vére? Olyan puha a bőre a nyakán, mint amilyennek látszik? Kérdések áradata mosta el az elméje racionalitását.

- Mit kértek? – Jeremy rángatta vissza a valóságba.

Nem mosolygott, de Caroline látta rajta, hogy nem osztozik Matt haragjával. Különösebben csak azzal lehet baja, hogy át kellett vennie helyét barátjától.

- Gyömbért? – kérdezte Tyler a lánytól.

- Igen, az jól esne.

Meg egy kis vér. Gondolta Tyler, ahogy végig mérte a lányt észrevette, hogy régen táplálkozhatott már. Szemei karikásak voltak a bőre se tűnt olyan frissnek, csillogónak, a kedve is ramaty volt.

- Akkor csak egy gyömbér lesz. Kösz – adta le a rendelést.

Miután Jeremy elment. Caroline rátért a lényegre.

- Megkaptad az e-mailem?

- Miszerint?

- Buli, ma, Damonnál, fél tízkor.

- Ja, hogy azt?

Nem folytatta.

- Szóval? – nyaggatta a lány. – Eljössz?

- Kihagyni Elena Gilbert híres szülinapi partját? – grimaszolva folytatta. - Lehetetlen.

- Most miért? – csattant fel. – Lesz zene, tánc, pia és emberek, minden, amit hanyagoltunk az elmúlt időben. Szórakozzunk végre. Temetésről temetésre jártunk egész nyáron, csak fekete ruháim vannak. Na, jó egyesek talán az alkoholt nem hanyagolták – célzón pillantott rá.

Tyler frappánsan akart válaszolni, de a lány nem hagyta.

- Fogd be és legyél ott.

Caroline metsző pillantásának ellenállva bólintott és elővette mobilját.

- Rendben. Akkor átszervezem az estém.

Értetlenül bámult rá.

- Mert terveztél valamit?

- Csak van egy lány – vonta meg a vállát közönyösen. – Látod, az embereket se kerültem!

- Randizol? – kérdezte inkább kétségbe esetten, mint vádlón.

A fiú elküldte az SMS-t és újra Caroline égkék szemeibe mélyedt.

- Ő… azt hiszem, igen – elég kényes egy lánynak a szükségleteiről beszélnie, de ő Caroline, annyira szemérmes, mint egy darab kő. – Tudod, van egy ilyen farkasos dolog… Kell egy kis szórakozás.

- Tudom – bólintott és szőke tincsek az arcába szaladtak. – Vágy, tűz, szenvedély. Ez olyan vámpíros is. Az érzelmeink felerősödnek és… - elmosolyodott. -… régen se voltam valami érzelmileg stabil.

Igen, ő Caroline Forbes.

–™˜—

A buli kezdetén, minden káosz volt. Elena nem fogadta meg Caroline tanácsát és ott volt az elejétől fogva, segíteni akart ugyanis neki, ami persze inkább csak hátráltatta. Ráadásul ki volt akadva rá, mennyi ismeretlen arcnak szólt a buliról. Persze az ott lévők nagy része szerepelt Caroline listáján, de voltak néhányan, akik baráti meghívástól jöttek. Előszörre még zavarta, aztán úgy döntött, hogy nem érdekli, volt neki nagyobb baja. A csipsz túl hamar fogyott el és a tortát se tették be a hűtőbe. A dolgok később se változtak, szerencsére azért még féltek Caroline bosszújától így, csak néhány emberrel lépték csak túl az eredetileg nyolcvan főt.

Két probléma között még arra is volt ideje, hogy Mattet elkapja. Próbált beszélni vele, de fiú csak egy szavas válaszokat adott, majd arra hivatkozva, hogy várják lekoptatta. Tudta, hogy elcseszte vele a dolgokat, de azért ez már gyerekes.

Hogy semmi se legyen tökéletes, két fiú összeverekedett a konyhába, ám addigra már Caroline a padlón volt, így ahelyett, hogy szétválasztotta volna őket, csak kikapott egy whiskeys üveget egy srác kezéből és lecsorgatta kiszáradt torkán. Vér kell! Üveggel a kezében visszatért a tánctérre, ahol Matt Jeremyvel társalgott és ahol Elena komor arckifejezéssel bámult Damonra, aki addig Alaric –et ugratta unalmas középkorú töri tanáros vicceivel. Ez a buli pocsék. S gondolatát whiskey –vel jutalmazta. Az érzés erősödött, hogy vérre van szüksége így Damon szobája felé vette az irányt.

Az első két zacskót egyszerre befalta, de a harmadikat már kiélvezte. Ízlelte a finom nedűt, mely selyemként csurgott le a torkán és szétárasztotta testét. Élvezte, hogy új erőre kap, és megint csillog a haja, kisimul a bőre s a karikák is felszívódnak. Már éppen végzett, amikor Elena lépett be.

- Szia – köszönt kedvesen.

- Hello – a zacskót bámulta, így a lány úgy érezte, jobb, ha gyorsan kiissza a maradékot és kidobja. – Bocsi csak éhes voltam.

- Rád fért – bólintott.

Caroline egyetértőn bólintott és nagyot kortyolt a whiskey –ből.

- Oké, kész vagyok, menjünk vissza káosz birodalmába.

- Várj, mondanom kell valamit – elkapta csuklóját. Caroline várta, hogy elárassza panaszaival, s már fel is készült, hogy bocsánatot kérjen, hogy elrontott mindent, de Elena mosolygott. – Köszönöm – és megölelte. Jó erősen egy emberhez képest. – Igazad volt, ez már nagyon kellett, ahogy neked a vér – egy tincset kifésült arcából.

Ledöbbent, hát nem erre számított. Nem tudott mit mondani, csak mosolygott és bólintott, míg Elena visszarángatta az emberek közé. Úgy érezte újra ragyog, annyi minden balul sült el, és főleg Matt miatta elhatározta, hogy leissza magát, de egy reménycsillag még volt, az, hogy Elena boldog.

Tyler a torta felvágása után érkezett, ami már bőven a parti közepe volt. Caroline gátlásait az alkohol kezdte lerombolni, de az agyát mégis az borította fel, hogy a fiú elhozta a partnerét, aki nem más volt, mint maga Amy Simmons. Nevetségesen alacsony valóját egy élénkpiros ruhába bujtatta és úgy lengte körül Tylert, mintha csak a területét jelölné meg. A parfümje émelyítő illata még onnan is érezhető volt, ahol Caroline állt. Az üvegben már alig volt whiskey, de a maradékot egy húzásra megitta és egy másikkal elindult feléjük.

- Elromlott az órád? – intézte a kérdést a fiúhoz.

- Látom hiányoztam – mondta közönyösen.

- Ó, szió Carólini! Sajnálóm, hógy feltartóttam – szólalt meg Amy nyávogó orrhangján. - Hól van az ünnepelt?

Caroline mérgesen meredt rá, de csak annyit mondott:

- Keresd meg! – és a lány egyszerre lelépett. – Fejfájást kapok a hangjától – mondta miután elment.

- Vagy inkább az alkoholtól. Különben is, ne csináld ezt! Megbűvölted.

- Nem tagadom – rántotta meg csupasz vállait.

Tyler csak most nézte meg alaposabban a lányt. Személyisége eléggé mogorva volt, de ugyanakkor sugárzott. Nyoma sem maradt a reggeli gyöngeségének és bár részeg lehetett még csodálatosan festett. Egyszerű fekete ruhát viselt egy ezüstszínű magas sarkúval. Haját kibontotta s a huzat játszott vele, ékszerként csak fülbevalót viselt, abból is az egyszerűbb fajtát.

Haragudott a lányra, de nem hagyhatta szó nélkül, mennyire jól néz ki.

- Gyönyörű vagy.

A levegő megfagyott közöttük. Caroline kerülte a tekintetét és bugyután csak egy köszönömöt motyogott, aztán úgy döntött, jobb, ha lelép.

Alig fél órával később Caroline újra a táncparketten találta meg Tylert amint Amy-be gabalyodva táncol. Először boldog volt: Még kettő kipipálva, tánc és zene, aztán dühös lett, addigra a második üveg felénél járt. Vámpírként sokkal többet kell innia, hogy részeg legyen, de már nem állt tőle messze.

Annyira lefoglalta Tyler fixírozása, hogy nem vette észre mikor Matt mellé lépett.

- Nem kéne ennyit innod.

Megijesztette, úgy érezte, mintha rajta kapták volna valamin, így mogorván kaffogott.

- Neked pedig fel kéne nőnöd.

Matt komoran bámulta, de csak annyit mondott:

- Te sem vagy jobb – és kivette kezéből a piát, majd felhajtva elsétált.

Caroline egy darabig utána bámult, aztán feladta. Az alkohol tompította elméjét és csak azt engedtette látni vele, amit látni akart. Amy -t nem akarta látni így csak Tylerre koncentrált, majd megindult felé.

Amy –t félrelökte, s mikor az felháborodott elküldte, hogy szedje össze a méltóságát a konyhában. Tyler mérgesen hördült fel és kérdőn nézett rá.

- Hé! Ezt most miért kellett?

Caroline érezte rajta az endorfint és magába akarta szívni. Amy bizonyára nagyon feltüzelte ezt a kutyust. A gondolat bántotta az önérzetét, így a fiú nyakát átkulcsolta és táncolni kezdtek. Teljesen ledőlt végül az a fal, ami már omladozott benne s a vámpír énje erősödött, ahogy a táncukat megkezdték. Szinte mindenkit lesöpörtek a parkettről, a levegő izzott közöttük, a lány érezte, hogy a fiú akarja, ami elkábította. Késő volt megállni. Ajkaik összefonódtak és becézgetni kezdték egymást, de ez nem volt elég.

- Me-menjünk ki – hebegte. – Zsúfolt itt.

- Oké.

–™˜—

A friss levegőn, mintha kijózanodott volna, egyből távolság tartó lett és nem nézett a fiú szemébe. Azon gondolkodott, hogy ráfogja az alkoholra és annyiban hagyják a dolgot, egy hónapig kerülnék egymást, aztán talán minden visszaállna. Nem egy kecsegtető jövőkép, de…

- Nem messze parkolok – fejével az utcára bökött. – Elenának nem hiszem, hogy szüksége van már rád, főleg nem részegen.

- Nem vagyok részeg – mondta teljesen komolyan, s rájött az előbbi jövőképet ezzel a mondattal zúzta porrá.

A fiú kacéran elmosolyodott.

- Ez esetben nem hazaviszlek.

Caroline ajkai megremegtek és érezte, hogy még a kislábujja is bizsereg. Ó, mamám! Az ördögöt játszottam, mikor ő az.

Csendben autóztak, s Tyler igazat mondott nem vitte haza, csak a Lockwood rezidenciára. Kerülte még mindig az érintését és a pillantását, de Tyler se csinált többet. Mikor felértek Caroline gyomra görcsbe ugrott s egyből megbánta, hogy nem ivott a piából még, haragudott Matt -re és Amy -re is.

- Csak mi vagyunk – mondta Tyler s kinyitotta neki szobája ajtaját.

- Hogy-hogy? Hol van Mrs. Lockwood? – remegett a hangja.

- Elutazott, valami gyűlésre – közelebb lépett a lányhoz és kissé bizonytalanul hátra tűrte szőke tincsét. - Csak holnap jön haza.

Caroline nyelt egyet és hamisan elmosolyodott.

- Kitalálom, nem dartsozni hoztál ide.

Már Tyler is mosolygott. Nem válaszolt, inkább ujjait rásimította arcára és füle mögé helyezte, majd közelebb lépett hozzá és szenvedélyesen megcsókolta. A tűz, amit a parketten gyújtottak tovább égett bennük és Caroline viszonozta, mohón.

- Bocs, hogy lekoptattam a csajt – suttogta, mikor Tyler ajkai elváltak az övéitől.

- Reméltem, hogy ezt teszed.

- Micsoda? – kérdőn hátrált. – Csak azért hoztad el, hogy bosszants?

- Először nem, csak szórakozni akartam, de… Hé! Végül is bejött.

A lány dühösen meredt rá.

- Utállak – mondta. Ám szavainak nem volt jelentősége, mert, mikor Tyler ajkai visszatértek úgy harapdálta, mintha oxigént szívna. Némi vér a szájába is került.

Tyler „na persze” mosollyal suttogta szájába:

- Hazug.

Caroline Tylert az ágyra hajította, mintha nem lenne könnyebb egy párnánál és cipőjét az ágyvégébe rúgva felmászott mellé. Sokáig harcoltak, mire mindkettejükről lekerült a ruha, az egész olyan volt, mint egy kéjes játék, melyben nem lehetett veszíteni.

–™˜—

Kora délutáni fény ébresztette Caroline -t, selyem finomságú sugár, ami arcán pihent meg és izzó bíborszínre festette szemhéja belsejét. Megfontoltan nyitotta ki, nehogy a kellemes világosság, hirtelen ártalmas gonosszá váljék. A pihentek fáradságával kászálódott ki takarója alól. Percekig nem esett le neki, hogy az ágy, amiben fekszik nem az övé, és aki mellette alszik az Tyler.

- Ó, jaj! – sipította, de egyből magába fojtotta feltörő sikolyát.

Eszébe jutottak a tegnapiak s már nem volt olyan fura az egész. Mégis látni Tylert sokkoló volt. Nem tudta eldönteni, hogy ez most jó vagy rossz. Megszólalt viszont benne a túlélési ösztön, ami azt súgta lépjen le. Halkan felöltözött, nem törődve azzal, hogy higiénikusabb lenne lezuhanyoznia.

Már a bejárati ajtónál járt, mikor Mrs. Lockwood köszöntötte.

- Jó reggelt, Caroline!

Ha dobogott volna a szíve, most tuti meg áll.

- Jó reggelt, Mrs. Lockwood! – az ajtóra nézett. Könnyebb volna elfutni. – Én azt hiszem, megyek.

- Hova ilyen sietősen? – vonta fel szemöldökét. Hát nem érzi, hogy totál kínos ez a helyzet? Ja, de, csak kínozni akar.

- Én…

- Te?

Csönd telepedett le.

- Jobb, ha megyek – és kirohant az ajtón.

emek Caroline ez finom és nőies volt, megfutamodni a bajok elől. Gyáva, gyerekes vagy, rosszabb, mint Matt. Már értette, mire célzott tegnap.

–™˜—

Ha te tudnád, amit én,
ki babája vagyok én.
Ha te tudnád, amit én, te is sírnál, nem csak én.
Mert te is sírnál, nem csak én, keservesebben, mint én…

A telefon egyre csak csörgött, de mindig csak Tyler nevét írta, ki így Caroline nem vette fel. A csengőhangját is kezdte megutálni. Három nap telt el azóta, hogy Caroline kifutott a Lockwood ház ajtaján, de azóta is azon töpreng mit kellett volna mondania. Sőt, hogy helyesen tették-e, amit tettek.

Aznap a Grillben ebédelt. Gyömbérét iszogatva agyalt.
A telefon újra megszólat, de már meg se nézte a kijelzőt.

- Legalább kinyomhatnád, hogy tudjam, nem veszetted el a mobilod.

Tyler ült le vele szembe, abbahagyta a hívást és a telefon elnémult. A lány nem nézett rá, csak a mobilját fixírozta.

- Először is bocsánat anya miatt. Elaludtam, sajnálom.

Caroline megrázta fejét, de nem szólt.

- Másodszor, miért mentél el?

- Nem tudom.

- Akkor miért nem válaszoltál a hívásaimra?

- Nem tudom.

- Azért kerülsz, mert lefeküdtünk?

- Nem tudom, Tyler. Én már semmit se tudok! – csattant fel. – Csak azt, hogy te vérfarkas vagy én meg vámpír. Nem férünk meg egymás mellett.

- Ez nem kifogás – válaszolta közönyös ellentmondás nem tűrő hangon. – Te csak félsz, ettől – s mutató ujjával közöttük mutogatott.

A lány válla megereszkedett.

- Lehet és akkor mi van? Te talán nem? – förmedt rá.

- Dehogy! Inkább izgat – közelebb hajolt hozzá. – Te izgatsz engem, Caroline Forbes.

A szavak, amiket kimondott, égették a bőrét, be akartak fúródni a szívébe és ott akartak maradni. Caroline –t nem érdekelte, soha, hogy Tyler lükantróp, az viszont igen, hogy bele szeret és függni fog tőle. S ez jobban megrémítette, mint az, hogy havonta egyszer agyara és bundája nő.

A fiú várta, hogy mondjon valamit vagy mosolyogjon.

- Mire gondolsz?

Grimaszosan elmosolyodott, de mikor felnézett a fiú szerelmes szemeibe, igazzá vált. Tyler megfogta asztalon nyugvó kezét és megsimította. Szerette, akarta, kellett neki, ez nem volt kétség.

- Ha te tudnád… - mondta s gyengéden megszorította puha kezét.

Második novella

Itt is a második novella Anxi tollából. :) Jó olvasást!

1. 
   
   rész

Jéghideg éjszaka volt. A Hold bevilágította az egész erdőt, erőlködés nélkül lehetett kivenni minden alakot. Élesen lehetett látni az apró jégcsapokat, ahogyan megcsillannak az ágakon függeszkedve a telihold fényében. Igen, aznap éjjel telihold volt Mystic Fallsban.

Egy lány állt egy hatalmas tölgyfa tövében. Érezte, ahogy a hideg a csontjáig hatol, szinte égette bőrét a fagy. De mégsem ezért reszketett. Pár másodpercre eltűntek a kis párafelhőcskék, amiket kilehelt, hiszen visszatartotta a lélegzetét, hogy hallgatózni tudjon. De semmit nem hallott. Szinte visszhangzott a füle ettől a hatalmas néma csendtől. Arra gondolt, hogy vége van, elmentek. Talán mégis életben maradhat. Talán fél óra múlva már otthon lehet az anyukájával és a testvéreivel és vehet egy forró fürdőt és elfelejtheti ezt a szörnyűséget.

Még végig sem futott a következő gondolat az agyán, mikor meghallotta az avar észveszejtően gyors zörgését. A megalvadt vér a nyakán száraz darabkákra repedt, ahogy hirtelen a hang irányába nézett. Senki nem volt ott, pedig tisztán hallotta a hangokat. Egész testében remegett a félelemtől. Talán észre sem vették. Talán, ha nem vesz levegőt, nem hallják meg, hogy hol van. „Még egy kicsit bírd ki, Julie” – győzködte a lány magát gondolatban – „Nemsokára vége. Így vagy úgy, de vége lesz…” Ekkor önkéntelenül felsikoltott. Ott állt közvetlenül előtte gyönyörű porcelán bőrével és bájos mosolyával és mégis annyira rémisztő volt. Hiszen Julie a saját vérét látta a lány arcán, akire valaha felnézett.

A lány volt az egyik legnépszerűbb személy a suliban. Pompomlány, a seriff lánya és a legnagyobb bulik szervezője. Julie mindig is szeretett volna olyan lenni, mint ő. Hiszen ő maga mindig olyan szürke volt. Alig volt egy pár barátja, kicsit duci is volt és sosem járt sehova, csak otthon nézte a sorozatait. „Itt nem lehet vége.” – gondolta magában – „Még alig éltem”

- Még nem akarok meghalni! Caroline, ne tedd ezt! – mondta könyörögve Julie. A könnyek záporként hullottak a szeméből.

De Caroline, csak vigyorgott egyet és elővillantotta két hatalmas szemfogát harapásra készen. Ekkor gyors futás zaja ütötte meg Julie fülét és egy pillanat műve alatt Caroline a földön hevert . Beletelt egy pár másodpercbe míg Julie összerakta, hogy mi történt. Egy farkas leteperte Caroline-t, megmentve Julie életét. A farkas vicsorogva, lihegve meredt Caroline-ra, aki nyafogva elkezdett beszélni a farkashoz.

- Ne csináld ezt! Még épp csak belejöttem. Olyan őszintén sikítozik ez csaj! Adj még 5 percet, aztán abbahagyom, ígérem!

Julie nem hitt a szemének. Caroline, a pszichopata gyilkos, akiről eddig azt hitte, hogy egy buta pompom lány, egy farkassal beszélget. Kezdte azt gondolni, hogy ez tényleg csak egy rémálom, amiből hamarosan felébred.

A farkas ismét rámordult Caroline-ra, aki kelletlenül feltápászkodott a földről és Julie felé közelített, de az arca már nem volt olyan rémisztő, inkább csak csüggedt. Julie elé lépett és mélyen a köpcös lány szemébe nézett.

- Mindent elfelejtesz, amit veled tettem az elmúlt órában. Otthagytad a bulit, mert senki nem foglalkozott veled. Hazafelé senkivel nem találkoztál. Mikor hazaérsz, azonnal letusolsz és nem törődsz a vérrel. Reggel pedig vidáman ébredsz. Aztán időpontot kérsz a fodrászodtól és beszerzel egy pár trendi ruhát.

A farkas megmordult.

- Jaj, ne mondd, hogy szerinted nem fér rá egy kis átalakítás. Néha jót is kell tennem az áldozataimmal. Csak segítek neki, hogy népszerűbb legyen.

Caroline a farkasra mosolygott. Az közelebb ment hozzá és fejét a lány combjához dörgölte. Most indulj haza! – szólt Julie-nak Caroline és Julie gépiesen el is indult.

Caroline az égre nézett. A hold kezdett lemenni és a csillagok is halványodtak.

- Nemsokára vége és újra az enyém vagy – hajolt le Caroline a farkashoz. – Futóverseny? – vigyorgott a vámpírlány és szélsebesen nekilódult az erdőnek. Légiesen és könnyedén ugrott át minden elé háruló rönköt, sziklatömböt és közben nagyokat kacagott. Élvezte a sebességet. A farkas tőle nem sokkal lemaradva futott utána. Pár perc alatt elértek az erdő közepén fekvő aprócska tóhoz. A tó felett páraréteg úszott és felszíne már hártyás volt a lassan megszülető jégtől. Caroline megállt a tó partján és gyönyörködött a tájban. Milyen sejtelmes és misztikus volt a látvány. Ekkor forró karok ölelték át derekát.

- Végre! –sóhajtott fel és hátra fordult az őt átölelő férfihez. Tyler volt az. Tyler Lockwood, élete szerelme. Két keze közé fogta kedvese arcát és gyönyörködött annak tökéletes vonalaiban. Minden porcikájával kívánta a férfit. Egyik kezével Tyler hajába túrt, közelebb húzódott a férfi forró, meztelen testéhez, majd mélyen annak meleg barna szemébe nézett. Tyler kajánul rávigyorgott.

- Csak nem? – kérdezte.

- De –bólogatott Caroline és mohón csókolni kezdte szerelme ajkait. Egy pillanat alatt a tisztás földjén találták magukat és addig szeretkeztek, amíg a nap első sugarai el nem járták kora hajnali táncukat a tó jegén.

2. rész

Hamar eltűntél tegnap. Nincs baj, ugye? – kérdezte másnap Elena Caroline-t a suli folyosón, miközben a szekrényében pakolt.
- Tegnap telihold volt, Elena. Tylerrel voltam.

- Ó, igazad van, el is felejtettem. Ne haragudj! – kért bocsánatot Elena, majd becsukta szekrénye ajtaját.

- Á, semmi gond. Van nagyobb problémád is a teliholdnál. Bármi hír Stefan-ról? –terelte gyorsan a témát Caroline. Tulajdonképpen nem túl felelősségteljes dolog éjszaka rohangászni az erdőben egy vámpírnak és egy vérfarkasnak. Elena úgy tudta, hogy Tyler még mindig a Lockwood veremben tölti teliholdjait és Caroline vigyázz rá, hogy ki ne szabaduljon és ne portyázzon vérfarkas Mystic Falls rengetegében. Ezzel szemben Tyler már megtanulta kezelni a farkaslétet és gyakorlatilag már ő vigyázz Caroline-ra, aki ilyenkor éli ki ragadozó énjét. Teliholdkor mindig választ valakit, aki elég jelentéktelen ahhoz, hogy senkinek ne tűnjön fel, ha eltűnik pár órára. Caroline zsákmányként kergeti áldozatait, vadászik rájuk, táplálkozik belőlük. Tyler csak vérfarkasként elég erős ahhoz, hogy megakadályozza Caroline-t abban, hogy túl messzire menjen és játszadozásai nehogy tragédiába torkolljanak. De mindez kettőjük titka, és Caroline főleg Elenával nem osztaná meg mindezt. Barátnője minden bizonnyal leszidná ezért a felelőtlenségért.

- Semmi hír. Semmi. – válaszolt csüggedten Elena.
Ekkor megszólalt a csengő, ami az első óra kezdetét jelezte. Tyler ekkor hatalmas robbajjal futott be az iskola ajtján és a folyosón végigszaladva épp akkor érkezett a lányokhoz, mikor azok a tanterem ajtajához értek.

- Hosszú éjszaka? – kérdezte mosolyogva Elena Tylert, majd besétált az ajtón.

- De még milyen hosszú – somolygott Tyler az Elena mögött haladó Caroline-ra.

Caroline a fiúra mosolygott miközben a terembe mentek. Odabent a lányok a terem közepén ültek le, míg Tyler az ablak mellé előre, a padsorok legszélére. Óra alatt gyakran rápillantott Caroline-ra. Gyönyörködött a lány szépségében, természetes, kislányos bájában.

- Szerintem beléd van esve. –súgta Elene Caroline-nak.

- Tessék?! – reagált Caroline megdöbbenést színlelve.

- Egész órán téged bámul! – vigyorgott Elena.

Caroline Tyler-re nézett és a fiú tényleg őt figyelte. Egy apró szemöldökemeléssel jelezte a fiúnak, hogy feltűnő, amit csinál, majd Elena-hoz fordult.

- Szerintem képzelődsz… - de amint kimondta, örült, hogy vámpír. Emberi lénye biztos elpirult volna és ez rögtön lebuktatta volna Elena előtt.

Tyler és Caroline románca ugyanis titkos volt. Elena szülinapi bulija óta ugyan egy pár voltak, de ezt nem hirdették. Nem akarták nagy dobra verni, amíg nem voltak biztosak benne, hogy működni fog. Hiszen tudták, hogy Mattet mindketten elveszítik, ha ez a kapcsolat napvilágra kerül és ezt pedig nem akarták egy múló románc miatt. Ha pedig egy titokról két embernél többen tudnak, az már nem titok többé. Másrészt pedig ijesztő volt mindkettőjük számára az egész. Tyler egyetlen harapása is végzetes lehet Caroline számára. Megéri ez a kapcsolat ezt a hatalmas kockázatot? Mivel még nem tudták a választ, ezért nem beszéltek kettőjükről senkinek…

Óra után Caroline és Elena az iskola udvaron beszélgettek egy padnál. Az utóbbi időben gyakran maradtak kettesben, Bonnie ugyanis Jeremy lázban égett és kissé elhanyagolta barátnőit. Caroline régóta tervezgette, hogy rákérdez Elena-nál Damonnel kapcsolatos érzelmeire. De eddig úgy látta, hogy Elenaban még túl mélyek a Stefan hiánya által okozott sebek. Mostanra viszont mintha enyhülni látszott volna a lány fájdalma, gyakrabban nevetett és már soha nem ment iskolába kisírt szemekkel. Úgy gondolta, hogy Tylerről és róla sem sejti senki, hogy hónapok óta együtt vannak, talán Damon-nek és Elenának is meg van a maguk titka.

- Sokat vagy mostanában Damonnél…- hozta fel a témát Caroline.

- Igen. Ő is magányos és én is, így sokszor átmegyek. - Caroline szélesen rávigyorgott Elena-ra.

- Jaj, Caroline! Csak beszélgetünk. – jött zavarba Elena.

- Ó, hát én is rettentő sokat beszélgettem annak idején Damonnel és hasonló jókedvvel érkeztem mindig suliba, mint ahogy te is teszed az utóbbi időben.

- Én Stefan-t szeretem, Caroline! – háborodott fel Elena.

- Attól még nőből vagy. Damon pedig igazán ért hozzá, hogyan felejtesse el veled a problémáidat. Tudom, miről beszélek, Elena! Azok a szemek, a teste, a csókja, a technikái! Nagyon szemét módon bánt el velem, de még mindig előfordul, hogy libabőrös leszek, ha rám néz. Fogalmam sincs, hogy tudsz neki ellenállni!

Elena furcsán nézett, mintha egy mosolyt próbált volna visszaerőszakolni magába.

- Nem is tudtam, hogy még mindig odavagy Damon-ért. – szólat meg egy hang Caroline háta mögött. Tyler volt az. Elena most már nyíltan mosolygott.

- Nem fogom az orrodra kötni, hogy melyik pasi érdekel, Tyler. – vágott oda, Caroline. – Érd be azzal, hogy veled vagyok teliholdkor. Sok vérfarkas örülne egy ilyen dekoratív és bájos segítőnek, mint én. – mosolygott magabiztosan Tyler-re Caroline.

- Nem is tudtam, hogy ilyen szerencsés vagyok. – Tyler hangjában semmi humor nem volt felfedezhető. – De ha gondolod, nyugodtan segíthetsz másnak is, a világért nem szeretnélek csak magamnak. Igazán önzetlen típus vagyok. Rákérdezhetnél mondjuk Mattnél, hogy nincs-e szüksége segítségre a Grillben. Biztos szívesen mosogatnál vele, nemde? Vagy mondjuk szólj Damonnek, hogy amíg Elena nem adja be a derekát, szívesen a rendelkezésére állsz. És ha nem akarsz udvariatlan lenni, szólhatnál Alarick-nek is. Biztos találna számodra ő is valamilyen fontos feladatot.

Tyler szinte fújtatott a méregtől. Elena már egyáltalán nem mosolygott. Le volt döbbenve Tyler bunkóságán.

- Azonnal menj innen, nem akarlak látni! – mondta Caroline halkan. Látszott rajta, hogy rettentően visszafogja magát. Tyler azonnal ott is hagyta őket.

- Itt essen le a fejem a helyéről, ha nincs beléd esve! –mondta Elena Caroline-nak, Tyler felé nézve. Rápillantott barátnőjére és látta, hogy annak patakzanak a könnyei.

- Hogy mondhatott ilyeneket?! Hogy lehet ilyen… - Caroline abbahagyta a beszédet, mert érezte, hogy kitör belőle a zokogás és azt nem akarta. Letörölte a könnyeit és Tyler után sietett.

- Áruld el, hogy mi a szar volt ez az előbb?! – rántotta vissza karjánál fogva Caroline a már az udvar közepén járó Tyler-t.

- Mi lett volna? – kiabált Tyler.

- Halkabban! – nézett körül Caroline. Egyre többen nézték őket.

- Halkabban? Miért talán szégyellsz? Nem gondolod, hogy fapofával végighallgatom, ahogy más pasikról áradozol?! Végeztem a hülyeséggeddel!

- Miről beszélsz? – kérdezte felháborodva Caroline.

- Én ezt nem csinálom tovább! Nem fogok úgy tenni, tovább, mintha csak barátok lennénk, és nem hagyom, hogy ilyen helyzetekbe keverj! Te az enyém vagy és csak rólam áradozhatsz! – egyik kezével megfogta Caroline arcát – És ezt nem fogom többé eltitkolni! Tudja meg mindenki! – majd szenvedélyesen megcsókolta a döbbent vámpírlányt.

Az udvaron mélységes csend honolt. Mindenki a fejleményeket várta. A suli egyik legnépszerűbb lánya és fiúja egy pár? Sokan megdöbbentek.

Caroline gyorsan ellökte magától Tylert és egy hatalmas pofont adott neki.

- Ehhez nem volt jogod. – mondta feszülten Caroline a döbbent fiú szemébe, majd elviharzott.

Tyler csak állt meredten az udvar közepén és az ellobogó szőke tincsek után nézett. Nem hitte el, ami történt. Vége lenne? Elszúrta volna? Miért kellett jelenetet rendeznie? Tényleg elveszítheti e miatt a hülyeség miatt? Ennyire még sosem utálta, hogy vérfarkas. Vad, temperamentumos, ösztönös viselkedése kergette ebbe a helyzetbe. Tanácstalan volt, nem tudta mit tegyen. Annyit tudott, hogy ha elveszíti a lányt, abba belepusztul.

Tyler napok óta próbálta elérni Caroline-t, de sikertelen volt minden próbálkozása. Az udvaron történt incidens után próbálta hívni, bocsánatkérő sms-eket küldözgetett és otthon is kereste. Az sms-ekre nem kapott választ, Caroline-éknál pedig az anyja nyitott ajtót és átadta Caroline üzentét Tylernek, mi szerint még mindig nem szeretné látni.
Tyler nem értette az egészet. Caroline valóban szégyellné őt? Tényleg más pasikról álmodozik? Ő akkor mindezt csak mérgében vágta a lány fejéhez, nem gondolta, hogy lehet is valóságalapja, hiszen olyan jól megvoltak együtt. De Caroline viselkedéséből egyértelműnek látta, hogy minden vád igaz…
A hétvégén a Grillben bulit szerveztek. Tyler küldött egy sms-t Caroline-nak, hogy ő ott lesz és bízott benne, hogy a lány nem törli olvasatlanul a tőle kapott üzeneteket.
Nem tudta maga sem, hogy mit akar. Mindennél fontosabb volt neki a lány, de nem akart pusztán játékszer lenni a lány életében.
Már a Grillben ült egy pohár kóla mellett. Nem akart inni, tiszta fejjel akart beszélni a lánnyal, hogy még véletlenül se veszítse el a fejét, mint legutóbb. A háttérben ritmusos zene szólt, páran már táncoltak. A szokásos hétvégi tömeg volt lent a Grillben. Tyler gyakran az ajtó felé pillantott és minden szőke lány belépésekor megdobbant a szíve, hogy talán ő lesz az.
Pár perc múlva Elena jelent meg az ajtóban, mögötte Bonnie-val. Tyler izgatottam várta, hogy szerelme is feltűnjön, de csak Damon jött be mögöttük. Legszívesebben összeroppantotta volna a poharat a kezében. Egyre valószínűbbnek tűnt, hogy Caroline nem fog eljönni.

- Másra számítottál, igaz? – szólalt meg egy bársonyos hang Tyler mellett.

3. 
   
   
   rész

Caroline állt Tyler ülőboksza mellett. A vérfarkas fiú még sosem látta ilyen gyönyörűnek. Haja hullámokban omlott csupasz hófehér vállaira. Fekete, csipkés mídert viselt felsőnek és vele egyező színű bőrhatású leggings-et élénkvörös magassarkúval. Ajkai hasonló színben pompáztak és szeme cicásra volt kihúzva. Egyszerűen tökéletes volt.

Tyler sokáig nem tudott megszólalni, majd az ajtóra pillantott, hiszen végig figyelte, hogy mikor jön be a lány és mégis egyszer csak ott állt mellette. Caroline kiolvasta Tyler szeméből a gondolatot.

- Vámpírtrükk! Titok. – mosolygott Tylerre.

Tyler még mindig nem tudott megszólalni, csak megbabonázva nézte elbűvölően szép szerelmét.

- Gyönyörű vagy. – csak ennyit tudott kibökni Caroline számára, a látvány eléggé lefagyasztotta.

- Tudom. – mosolygott önelégülten a lány. – Most kimegyünk és beszélünk. – mondta, majd elindult a kijárat felé. Tyler követte, miközben mérgesen vette tudomásul, hogy minden férfiszempár az ő kedvesét fürkészi.

Mikor kiléptek a Grill udvarára és egy eldugottabb részhez értek, Caroline Tyler felé fordult.

- Oké, mondhatod. – adta ki az utasítást.

- Mit? – Tyler még mindig csak tőmondatokra volt képes.

- Hogy miért kéne újra szóba állnom veled. – felelte tettet unalommal Caroline. Nagyon is érdekelte, hogy Tyler hogyan oldja meg a számára kiadott feladatot.

Tyler gondolkodott. Olyan sok mindent mondott volna, de félt, hogy valamivel megbánthatja a lányt. A nőknél sosem lehet tudni…

- Mert veled akarok lenni és ezt mindennél jobban akarom. – mondta ki végül Tyler.

- Tovább! – mondta Caroline, miközben vörös körmeit szemlélte teljes érdektelenséget színlelve. Pedig belülről remegett, és ha szíve még dobogott volna, biztos kiugrott volna a helyéről.

- Mert te vagy a leggyönyörűbb nő, akivel valaha találkoztam. –próbálkozott Tyler.

- Kevés. – vetette oda Caroline.

- Mert… Jaj, ez hülyeség, Carol! Nem elég bizonyíték, hogy fel akarom vállalni a kapcsolatunkat? – fakadt ki Tyler.

- Mire nem elég bizonyíték? – Caroline szeme felcsillant – „Mondd ki a bűvös szót! Mondd már ki végre” –gondolta magában a lány.

- Arra, hogy veled akarok lenni.

Caroline lemondóan sóhajtott egyet.

- Tyler, tényleg nem érted? – kérdezte.

- Nem Carol, nem értem. Nekem kellene felháborodnom, amiért csinálod a fesztivált, annak ellenére, hogy te vagy az, aki szégyellsz engem.

- Én nem szégyellek! – nézett döbbenten Caroline a fiúra.

- Akkor? Miért titkolózunk még mindig? Még mindig bizonytalan vagy, hogy meg tudom-e állni, hogy megharaplak-e? De ha ettől félsz, akkor miért fekszel le velem? Vagy Matt miatt? Még mindig ő kell neked és arra vársz, hogy hátha újra beléd esik, és addig is én jó vagyok pótléknak.

Caroline megdöbbent. Megszólalni sem tudott. „Szeret engem! Istenem, hát tényleg szeret!”

- Tyler miről beszélsz? Ha attól félek, hogy megharapsz, nem szaladgálok veled az erdőben teliholdkor. Matt? Könyörgöm, rég túl vagyok rajta.

- Akkor? – kérdezte Tyler és két kezét a lány derekára tette. – Miért nem vagy még a barátnőm? - nézett a lány szemébe mélyen.

- Azért, mert egyrészt ezeket még sosem mondtad és azt gondoltam, hogy csak a szex és a kaland kedvéért vagy velem. Másrészt pedig úgy érzem, hogy nem nézel semmibe és várni akartam addig a kapcsolatunk felvállalásával, amíg nem érzem másként.

- Semmibe nézlek? – döbbent meg Tyler.

- Igen. Hogy beszélhettél ilyen stílusban Elena előtt?! És hogy merészeltél megcsókolni az egész suli előtt? Nem törődtél azzal, hogy én mit akarok és erőszakkal érvényesítetted az akaratodat felettem! – háborgott Caroline.

Tyler nem tudta mit reagáljon. Érezte, hogy Caroline bolhából csinál elefántot, de ismerte a lányt. Sok minden olyan apró dolog érintette mélyen, ami más emberről könnyen lepereg. De ez volt benne az egyik dolog, amit imádott. Ettől volt ő Caroline és Tyler így szeretette. Tudta, hogy okosan kell megválaszolnia a lánynak. Mert bár nem értett egyet a lány véleményével, látta, hogy Caroline is szenved a köztük lévő feszültség miatt. Még édesapjától tanulta Tyler, hogy három bűvös mondat van, amivel bármit el lehet érni a nőknél, bármilyen problémát meg lehet vele oldani. A helyzet komolyságára való tekintettel Tyler elérkezettnek látta az időt, hogy bevessen a háromból kettőt.

- Igazad van. Ne haragudj! – mondta Tyler és kivert farkaskutya szemekkel nézett a vámpírlányra.

- Már majdnem jó. – mosolygott Caroline. Érezte, hogy nyeregben van. De még mindig nem halotta azt, amit akart. Megfogadta, hogy addig nem bocsájt meg szerelmének, amíg az végre ki nem mondja azt az egy szót.

- Mondd ki, Tyler! – nézett könyörögve Caroline a fiúra.

- Mit? – Tyler nem értette, mit vár tőle Caroline.

Caroline csak megrázta a fejét és otthagyta Tylert a Grill bejárata irányába. Tyler lefagyott. „Mit kéne mondanom? Nem igaz, hogy elcseszem! Mit kéne mondanom?!” – gondolta magában.

- Szeretlek, Carol! – kiáltotta Tyler a lány után. Caroline megtorpant.

„Hát persze! A bűvös harmadik mondat.” – gondolt hálával apja tanácsára Tyler. Szélsebesen Caroline előtt termett és két keze közé fogta a lány arcát és mélyen a lány szemébe nézett.

- Szeretlek! - mondta ki még egyszer.

- Végre! – mosolyodott el boldogan a lány. Tyler folytatta.

- Téged szeretlek a világon a legjobban! Meghalni is képes lennék érted és ezt nem csak úgy a levegőbe mondom. – Tyler látta, hogy szavai elérték a kívánt hatást, hiszen Caroline szemében örömkönnyek jelentek. Hirtelen elárasztották az érzelmek és elkezdett kimondani, mindent, amit eddig magában tartott. – Imádok veled lenni! Elolvadok attól, ahogy nevetsz, ahogy beszélsz és attól is, amikor duzzogsz. Te vagy a legjobb dolog, ami történt velem egész életemben. Te vagy a legjobb barátom, a legcsodásabb szerető a világon és a nő, akit szeretek és szeretni fogok, amíg élek, bármi is történjen.

Tyler maga is meglepődött, hogy milyen szépeket tud mondani.

- Tyler! Ezeket miért nem mondtad eddig? – kérdezte Caroline.

- Mert nem tudtam, hogy ezeket ki kell mondani. Azt hittem, hogy érzed és tudod.

Caroline le volt döbbenve a fiú reakcióján. Ő csak annyit várt, hogy mondja ki, hogy szereti, de ennél sokkal többet kapott. Köszönetképpen gyengéd csókot akart nyomni szerelme ajkaira. de az elhúzta fejét.

- Hohó! Ez nem megy ilyen könnyen. Valamit elfelejtettél mondani… - utánozta viccesen Caroline előző viselkedését a fiú.

Caroline felnevetett, mikor felismerte saját paródiáját.

- Én is szeretlek! – mondta a lány.

- Jó, most már megcsókolhatsz, ha szeretnél. – adott mosolyogva engedélyt Tyler.

Percekig csókolóztak, nem bírtak betelni a másikkal.

- Na, most már menjünk be. – mondta Tyler két csók között. – Hadd lássa mindenki az én bombázó barátnőmet.

Caroline elképesztően boldog volt. Amire hónapok óta vágyott, az imént végre megtörtént vele és úgy érezte, hogy nincs olyan dolog a világon, ami kedvét szeghetné.

Bent Tyler most már büszkén nyugtázta a barátnőjét mustráló férfi tekinteteket. Tudta, hogy Caroline immáron csak az övé és hogy ezt mindenki lássa, gyakran megcsókolta a lányt a táncparkett közepén és egy pillanatra sem engedte el annak kezét. Megbeszélték, hogy barátaiknak azt mondják, hogy most jöttek össze, hogy ne kelljen végighallgatniuk a leszúrást, hogy titkolóztak előttük.

Boldog hónapok következtek az életükben, fürödtek a boldogságban. De ez az idill nem tartott sokáig.

Egyik nap ugyanis váratlan esemény történt. Caroline a szobájában volt, amikor csengetést hallott lentről. Leszaladt a lépcsőn és nem hitt a szemének, mikor ajtót nyitott. Döbbenten mondta ki az előtte álló személy nevét:

- Stefan…