Ízelítő a köetkező fejiből

Sziasztok! :)

No, meghoztam egy kis ízelítőt, hogy legyen még kedvetek várni egy csöppet a fejezetre. Reményeim szerint legkésőbb hétvégén - de az már remélem tényleg a legvégső eset főleg ha összehoztok még egy kritikát! -, hozom nektek a fejit. Egy új dizájnnal. Igen, tervezgettem most a blogra egy új dizit, ami remélem majd tetszeni fog nektek. :)
Addig is, míg vártok egy kis izgalomnak itt az ízelítő. Nem túl hosszú, de szerintem érdekes. :)

"- Igyekszem – mondta kiemelve a másik babát is, s őt is egy fehér takaróba bugyolálta.

- Nem tehetem Carlisle! Nem tudhatjuk, mi lesz Bellával – ellenkeztem apám gondolatára, miközben megpróbáltam józanul dönteni. Féltem az ismeretlentől, féltem, hogy megölöm Életem értelmét.

- Nem lesz baj, nem fog meghalni, ha bejuttatjuk a szervezetébe a mérget. Aktiválódik a gén, de biztosan nem fogja megölni – próbált meggyőzni. – Döntened kell most! Vagy túl késő lesz. – Jacobra néztem, egyenesen éjfekete tekintetébe, miközben Carlisle a másik babát is átadva Zafrínának próbálta elállítani a vérzést, s én Bella pulzusának csökkenését hallgattam, míg szíve utolsó dobbanással meg nem adta magát.

- Ha megmentheti, akkor tedd meg, amire kér! – üvöltötte Jacob. Egy századmásodperc alatt vettem el a fecskendőt az asztalról, és fogaimmal megsebezve a karomat belenyomtam a tűt az erembe. A méreg sötétvörös árnyalattal töltötte meg a fecskendőt, amit aztán egyenesen Bella szívébe döftem. Jacob elhűlten engedte el Bellát, s hátrált el."