Ízelítő a következő fejezetből

Sziasztok! 

Még egy picit várni kell az új részre, de addig hoztam nektek egy aprócska részletet. Nem lesz szerintem annyira izgalmas, azt hiszem még várat magára a dolog... 

Bocsánat, hogy nem jelentkeztem eddig, mint a chatben írtam, hát most már kezdem magamat kipihentnek érezni, de az idegeim szerintem egyre rosszabb állapotban lesznek az egyetem "jótékony" hatása révén. XD Lényeg a lényeg, hogy újra itt vagyok, már csak egy vizsgám van hátra, s utána reményeim szerint belevetem magam ismét az írásba, és blogolásba. Amint végeztem a Halhatatlan reménnyel, ha lesz rá igény, töltöm a saját regényemet, hogy legyen mit olvasnotok ezen a blogon. :D;) 

22. fejezet  - Az utolsó nap

"– Edward – kérlelt Bella, de csak többszöri megszólítására zökkentem ki az emlékből.

– Igen, Mrs. Cullen? – mosolyogtam rá, majd tekintetemmel végigsimogattam karcsú, kecses testét, amint rájöttem, hogy a holnap lesz valószínűleg az utolsó. Bella enyhén beleremegett pillantásomba, amit egy még szélesebb vigyorral nyugtáztam.

– Ne nézz, kérlek, mert nem tudok… összpontosítani – bökte ki végül nehezen. Carlisle halkan kuncogott, Esme pedig enyhén oldalba bökte.

– Nekem van egy nagyon jó ötletem a megoldásra – álltam fel, és léptem feleségemhez, majd átkarolva derekát magamhoz húztam.

– Nem – jelentette ki azonnal. – Most a gyakorlás a legfontosabb. – Szigorú tekintete azonnal lágyulni kezdett, amint a tenyerem lejjebb csúszott derekáról.

– Önző vagyok, de veled akarok lenni – suttogtam fülébe, majd egy apró puszit is adtam rá, mely tettem kicsalt Kedvesemből egy halk sóhajt.

Elhúzódtam tőle, aztán vigyorogva húzni kezdtem az emelet felé, ő lesütött szemmel hagyta, hogy vezessem. Vetettem egy pillantást Carlisle-ra, aki mosolyogva figyelt bennünk, majd a lépcsőn felfelé már átkarolva Bella derekát gyorsabb mozgásra ösztönöztem. Amint becsuktam magunk után az ajtót, magamhoz rántottam, és szenvedélyesen megcsókoltam."