Ízelítő a következő fejezetből

Sziasztok! :)

Először is kezdeném az új dizivel. Végre sikerült megcsinálnom, lecserélnem, és úgy nagyjából most minden a helyén van. Az oldalsó menü sorrendjén megpróbáltam nem nagyon változtatni, mert mint én is, ti is gondolom megszoktátok már, mi hol található. :) Páran már vissza jeleztétek, hogy tetszik, remélem a többieknek is. ;) A kommenteknél tudtok akár egymás megjegyzéseire is hivatkozni, és a jobb alsó sarokban a képernyőnek van egy kis nyilacska, ami visszavisz a feji elolvasása után az oldal tetejére. :) Jap, és még egy betűnagyság növelő is van, ha valakinek így nem a legjobb.

Akkor folytatom a kommentekkel. :) Remélem Niko te is olvasod ezt. ;) Nem azért mert nem értek veled teljesen egyet, épp csak te voltál az, aki így leírta. Szóval én sem szeretem a kommenthatárt, és valószínűleg, mint az eddigi ötleteimet is, ezt is előbb-utóbb el fogom vetni. Ez már a végső próbálkozásom arra, hogy akik olvassák, írjanak egy-két sort. Volt először olyan, hogy 1 nappal előbb lehetett olvasni a fejit, akit épp kiválasztottam a kommentelők közül, volt, hogy ajándékba még egy háttérképet is küldtem, amit én csináltam. Ezek részben azért maradtak el, mert nekem sem volt időm elkészíteni a képet, vagy régen volt friss. Részben pedig azért, mert nem volt túl nagy lelkesedés iránta... Tisztelet persze a kivételeknek. ;) Ezekkel pedig azért próbálkoztam, mert a megjegyzések egyre csak fogynak, amióta írom a történetet. Tudom, kevésszer van friss, amit nagyon restellek, és nagyon sokszor önnön hibámon kívüli okok miatt. Hisz, vannak azért fontosabb dolgok is az életben...
Az pedig, hogy akár még csak pár szót is leírjon az, aki olvassa, nem akkora munka, mint amennyit én - vagy akár más írótársam -, dolgozik egy-egy fejezettel. Nem a kritikákért írunk, hanem azért, hogy örömet szerezhessek, szerezhessünk az olvasóinknak, és magunknak.

Nos csak ennyit akartam, nyugodtan megírhatjátok a véleményeiteket, nem fogok harapni érte vagy megsértődni. Imádok írni, és blogolni is, és imádlak titeket is, az olvasóimat! :)
Na aztán meg jöjjön az ízelítő, hátha az segít a kommentelésben. ;)

Részlet:

"- Megjöttem! – vigyorogva lépett hozzánk, s megsimogatta a lányom arcocskáját. Összehúzott szemekkel néztem rá, mire bocsánatkérő pillantással megvonta vállát. Nem tehetek róla – mondta gondolatban. – Egyszerűen csak… hiányzott. Sóhajtottam.

- Tudom – feleltem tömören.

- Mennyit nőtt? Minden rendben? – záporozta kérdéseit Carlisle-nak aggódva, miközben azt hallgattam, ahogy Alice azt fontolgatja, hogy elmegy egy kicsit a háztól. Mindenképpen ki akarta deríteni, mi volt az a látomás.

- Minden rendben. Tegnap óta két centit nőtt – mosolygott Carlisle. – Ha továbbra is így fog haladni, Zafrina elmondása szerint négy év alatt felnőtté válik – mondta ezt már enyhe aggodalommal. De tudtuk, hogy nem lesz semmi baj, hisz Zafrina is teljesen jól van. Nem öregedett azóta, mióta elérte azt a kort.

- Vedd át, Jacob! – mondtam, miközben a lányomat nyújtottam neki. Zafrina, Carlisle de még Jacob is érdeklődve néztek rám. – Beszélnem kell Alice-szel – adtam meg a választ, majd kisiettem a szobából. Még épp elkaptam Alice karját a nappaliban.

- Edward! – szólított fel. Jazz mögötte állt, de nem tett semmit. Csak követte Alice-t, ha már megállítani úgysem tudja.

- Ne menj el ismét Alice! – kértem. – Bellának már csak egy napja van a teljes átváltozásig. Szükségünk van rád és Jasperre is. Hiszem, hogy annak a látomásnak semmi köze sincs ahhoz, amire te gondolsz – suttogtam úgy, hogy csak Jazz, ő és én halljuk.

- Tehát te is gondoltál rá – vetette a szememre Alice. Ahogy Jazz agya is ezen járt…

- Gondoltam, de el is vetettem. Gondolj csak bele te is, Alice! Nincs okuk rá – utaltam Bella átváltozására, amivel Jasper nem teljesen értett egyet.

- De ők ezt még nem tudják – fúrta tekintetét az enyémbe mélyen.

- Láttad volna, ha tervez valamit – erősködtem. – Szükségünk van rátok, nem mehettek most el! – néztem Jazzre is. Bólintott, hogy megért. "