21. fejezet - Előkészületek

 Sziasztok!

Fejezet fent. :) Hm, lehet, hogy nem lett túl izgalmas, van benne némi kis "történelmi" részlet a Volturiról, tervezgetések, előkészületek. A vége miatt ne akarjatok nagyon legyilkolni, oké? :D Amúgy a Twhilight világa színesen könyv sokat segített ebben a fejiben, egy twilight ficet írónak szinte elengedhetetlen. :D Nos, hát akkor jó olvasást! Jap, és inkább nem ígérek semmit a kövi fejit illetően, sajnálom, de ucsó két hét, utána vizsgaidőszak, és egyre kevesebb az időm. Aki egyetemista - főleg műszakis -, megérti, aki még nem az, no, az előbb-utóbb megtudja, mi az időhiány. :D Igyekszem majd, türelmeteket kérném. :) 

Lementem a földszintre, hogy fogadjam Alice-éket. Azonnal elém tárta teljes vízióját, mire akaratlanul is felszisszentem. Nem kétlem, hogy az emeletről leérkező Belláék is hallották. Jacob tudta, valami nincs rendben, de nem mutatta ki. Szokásához híven felkapta karjaiba Nessie-t, és halk duruzsolásba kezdtek.  

– Edward? – suttogta Bella. Pillantásom összeakadt Jasperével – hangtalanul beszéltünk egymással a látomásról. 

– Mi történt, fiam? – Carlisle csatlakozott hozzánk, amikor észrevette a körülöttünk izzó feszültséget.

– Beszélnünk kell, Alice látott valamit – feleltem. A nappaliba mentünk, Zafrina a fiammal, Jacob Nessie-vel ült le a kanapéra, Bella melléjük, a többiek pedig körénk gyűltek.

– A gyerekeknek is hallaniuk kell? – aggodalmaskodott anyám.

Mielőtt megszólalhattam volna, fiam válaszolt. – Tudni szeretnénk, mi történt. Elég nagyok vagyunk. – Renesmee helyeslően bólogatott.

– Az anyjukra ütöttek – viccelődött Emmett.

– Szerintem meg az apjukra – élcelődött Rose.

– Most komolyabb dolgokról kell beszélnünk – vágott közbe Alice, szavait mély csönd kísérte. – Beigazolódott, hogy azokat a gyilkosságokat Port Angelesben valóban vámpírok követték el. De nem akármilyen vámpírok, újszülöttek.

– Miért többes számban beszélsz, Alice? – kérdezte Bella. 

– Mert nem pár vámpírról van szó Bella, hanem egy kisebb seregnyiről. Úgy tíz, tizenöt lehet.

– Viszont nem ez a legnagyobb gondunk, már nem – vettem át a szót.

– Már, miért…? – kezdett bele Kedvesem döbbenten.

Mielőtt befejezhette volna, folytattam. – Az újszülötteket el fogják intézni. Az nem mindegy, ki.

Carlisle lélegzete elakadt. – A Volturi – suttogta, mire bólintottam. Tudta, hogy csak ők szoktak beavatkozni az ilyen ügyekbe.

– Alice csak annyit látott, hogy Aróék maguk jönnek el megbüntetni az újszülötteket, és valószínűleg a vezetőjüket.

– Aróék nem sok esetben szoktak maguk intézkedni – gondolkodott el Carlisle. – Ami felvet néhány kérdést.

– Akkor miért ők jönnek el? – kérdezte Jacob feszülten.

– Az egyik ok lehet az, hogy az újszülöttek kockáztatják fajunk felfedését. Nem tudhatjuk, miért hozták létre őket, de ez sosem jelenthet jót, és már így is több embernek kellett meghalnia miattuk – válaszolt Carlisle.

– De lehet egy másik ok is – kezdtem bele abba a magyarázatba, ami szintén elfogadható lehet. – Még Eleazartól tudom, Aro személyen csak olyan esetekben vett részt igazságosztásban, ha valamit nagyon akart. Mielőtt megtámadtak volna egy klánt, kiderült, milyen megbocsáthatatlan bűnt követtek el, rendszerint a klán tagjai között mindig akadt egy különleges vámpír. Aro szeretett megkegyelmezni a klán között egy valakinek, mondván megbánta bűneit. Ez a tag éppenséggel pont az a tehetséges vámpír lett. Amaz pedig megtisztelve érezte magát, örömmel csatlakozott a gárdához. 

– Jane legutóbbi itt jártakort egyértelművé tette, mi, pontosabban ki érdekli Arót – szólalt meg Jasper. Testvérem összefűzte kezét Alice-szel, Bella pedig egyenesen a szemembe nézett. Összeráncolta homlokát, talán emlékfoszlányok suhantak fejében arról a találkozásról. Nem akartam, hogy emlékezzen, elégnek tartottam, ha én szenvedtem tőle.

– Lemaradtam valamiről? – kérdeztem. Egyikük sem fordult meg, Jane arra várt, hogy eléjük lépjek. Én pedig nem haboztam, lassan megkerülve őket odalépkedtem családomhoz, s Tanya elé álltam. Próbáltam figyelmen kívül hagyni Bella zihálását, ami minden lépésemmel egyre erőteljesebbé vált.

– Épp jókor jöttél – szólalt meg Jane mézes-mázos hangon. Vörös tekintetét belefúrta enyémbe. – Örülök, hogy végre veled is találkozhatom – mosolyodott el. – Biztosan, te vagy Edward.

– Én lennék – biccentettem az illem kedvéért. – Még nem tudom eldönteni, hogy én örülök-e – vicsorogtam rá. Jane felnevetett.

– Mihelyst megtudod – mosolygott negédesen.

– Minek köszönhetjük a látogatást, Jane? – lépett Carlisle mellém.

– Aro üdvözletét küldi, Carlisle és megkért, hogy adjam át abbéli kívánságát, miszerint örülne, ha meglátogatnád, mint régi, jó barát – meresztette szemét apámra, miközben angyali arccal beszélt hozzá.

– Ha örülne a látogatásnak, miért nem jött veletek? – kérdezte Carlisle nyugodtan. Jane arcán csupán egy villanásnyi düh suhant át, de tartotta magát Aro parancsához.

– Nagyon leköti a város védelme – felelte aztán kimérten. Vörös tekintete elkalandozott rám, de tudtam, hogy nem is engem nézett. Sokkal inkább a mögöttem álló Bellára volt kíváncsi. Orrlyukait kitágította, s mélyen beszívta tüdejébe a vér édeskés illatát. Összeszorítottam fogaimat, ahogy meghallottam gondolatait. Nem akartam elárulni magam, hogy mindenről tudok, ami átfut csak egy pillanatra is elméjén. De csak nagyon nehezen ment. Egy valami tartott vissza… Bella jelenléte.

– Óh, értem. Add át üdvözletem Arónak, s egy választ, miszerint ha már nem lesz ennyire elfoglalt, elfogadom meghívását – mondta nyájasan Carlisle, aprót biccentve Jane-nek, akinek elméjéről csupán a mondat végére szállt fel a vörös, mámorító köd. Szemét hirtelen kapta apámra, miután értelmezte szavait. Harag söpört végig testén, hogy Carlisle ilyet mert neki mondani. 

– Fogalmazz, Carlisle többes számban! – szólította fel őt ingerülten.

– Óh, erről eddig nem volt szó – tettette az értetlent apám. Jane ökölbe szorította kezeit, Demetri örömmel nézte, s várta, hogy mikor használja a képességét.

– Azt hiszem, nem tudod, kivel állsz szemben, Carlisle Cullen – dühödött be Jane. Angyali arca eltorzult a visszafojtott haragtól.

– Én pedig nem hiszem, hogy Aro azért küldött Jane, hogy régi, jó barátját és a családját megkínozd – vágtam vissza szenvtelenül. Jane egy pillanatra kikerekítette szemeit, dühe csillapodni látszott meglepődöttsége miatt. 

– Aro figyelmeztetett, hogy különleges képességek birtokában lehetsz – billentette egy kicsit oldalra a fejét, ahogy merőn nézett engem. – De persze arra nem számítottunk, hogy egy embert is a közeletekben találunk, védelmezőn átfogva… az egész család által… – villantotta tekintetét ismét a mögöttem álló személyre. Száját résnyire nyitva hagyta, tüdejébe pedig orrán keresztül ismét mélyet szippantott a levegőből. Pillanatra lehunyta szemét, és szempilláit remegtetve nyitotta fel újból, hogy szemeit rám szegezhesse. Mély morgással válaszoltam neki, mire elmosolyodott. Felix tett egy lépést felém, de Jane megállította. – Edward nagyon fog tetszeni Arónak… – mosolyodott el. – Hallja a gondolataim – suttogta oda társainak, én hallottam a saját véleményét is.

– Akkor tudja, miért jöttünk – szólalt meg Demetri.

– Igen, tudja – mondta Jane, ami már magától értetődő volt, de én meg sem mozdultam. – De azért mondjuk el a többieknek is, Edward – szólított fel úgy, mintha csak egy gyermek lennék, akiből ki akarná húzni az igazságot a többiek előtt. Hogy ne ő tűnjön a szőrös szívű felnőttnek.

Én továbbra sem szólaltam meg, Jane majd megpukkadt a viselkedésemtől. Az csak tetézte haragját, hogy egy ember tud a létezésünkről.

 – Hát jó, akkor majd én elmondom – sziszegte a fogain keresztül. – Meg szeretnénk ismerni azt a különleges vámpírt… – tartott egy kis szünetet, hogy megnyugodjon. Alice és Jasper idegesen várták a folytatást -, aki a jövőbe lát… – súgta aztán izgatottan, vörös tekintete köztünk cikázott, hogy melyikünk lehet az a vámpír. – Az emberről majd később – folytatta Jane, hogy tudomására hozza mindenkinek, ez az ügy még nincs megtárgyalva. Válaszul rávicsorogtam, ami igencsak tetszett neki.

– Itt csak nekem van képességem – mondtam határozottan, próbáltam elterelni a témát Alice-ről. Elég kevés eséllyel. Jane először összepréselte ajkait, aztán megszólalt. 

– Mi nem így hallottuk – mondta dühösen. – Ne akarjátok, hogy én is használjam a képességem

– Valamit rosszul hallottatok – vontam meg vállamat. – Nem kell minden mesében hinni – mondtam szenvtelenül egy halvány félmosollyal.

– De ha Aróék csak az újszülöttek miatt jönnek, akkor… – gondolkozott el Carlisle, kizökkentve engem a múlt megrázó emlékéből.

– Akkor lehetséges meglátogatnak minket is itt Forksban – fejeztem be.

– Úgy véled fel kell készülnünk erre az eshetőségre? – Apám aggodalmasan ráncolta homlokát.

– Igen.

– Elnézést – szólalt meg először Zafrina. – Elmondanátok, ki ez az Aro, meg a Volturi?

– Nem hallottál még róluk? – kérdezte Carlisle.

– Nem. Aki nevelte őt, semmit sem mesélt a szabályainkról, a Volturiról. – Zafrina hálásan köszönte meg nekem gondolatban, amiért így fogalmaztam, s nem neki kellett elmondania. Aprót biccentettem.

– A Volturi egy család, fajtánk nagyon öreg, és hatalmas uralkodócsaládja – kezdett bele Carlisle réveteg tekintettel. Elméjében rögtön megjelent a három ősvámpír, amikor először megérkezett Volterrába, s meglátta őket. – A klánnak öt tagja van: Aro és a felesége Sulpicia, Caius és felesége Athenodora, és Marcus. Ettől függetlenül létszámuk nagy, mivel a három vén a ,,Volturi testőröknek” nevezett különlegesen tehetséges vámpírokkal veszik magukat körül. – Carlisle mesélés közben leült Esme mellé. – Az 1700-as években tartózkodtam náluk két évtizedig, Olaszországban, Volterrában. A várost már az etruszkok ideje óta irányították titokban – kihagyta meséjéből azt a részt, amikor Aro vissza akarta téríteni őt a nomád életmódra. – Nem igen szoktak kimozdulni otthonukból, az embereket kerülik, szolgálóik vámpírok, de egyre gyakrabban emberek is. Időszámításunk előtt 400-500 körül a Volturi támadást indított az akkori leghatalmasabb klán ellen. Ők voltak a románok, mely klánból két tag még mindig él. A harc csaknem egy évszázadon át folyt, míg nem a Volturi győzelmet aratott. Egy alapvető szabályt állítottak fel, melyet kötelezően minden vámpírnak be kell tartani, hogy ne veszélyeztessék fajunkat. A halandók nem tudhatnak létezésünkről. Ehhez később mintegy kiegészítésként rendelték hozzá, miszerint újszülött gyermeket sem lehet átváltoztatni, mert nem tud uralkodni magán. Ezzel megszegnék az első szabályt is.

– Zafrina – suttogott fiam, mire ő lenézett rá. – Mi ugye nem ilyen gyerekek vagyunk?

– Nem – mosolyodott el Zafrina. – Ti különlegesek vagytok – felelt rá egy apró sóhajjal.

– Ne haragudj, Nagypapa – sütötte le szemét egy pillanatra. – Folytasd, kérlek!

Carlisle mosolyogva figyelte Everardot. – Már nem hosszú – ígérte, majd ismét ránk nézve felvette beszéde elszórt fonalát. – Ha valaki megszegte a szabályt, azzal az egész vámpírközösséget árulta el, és a Volturi megbüntette. Végül senki sem mert szembeszállni velük, miután legyőzték a románokat, és minden vámpír elfogadta uralkodásukat – fejezte be Carlisle.   

– Tehát ők tartják meg a rendet – bólogatott Zafrina eltűnődve. – A testőrök pedig olyan tehetséges vámpírok, mint Alice, vagy Edward? – kérdezte halkan.

– Igen.

– És miféle legutóbbi találkozásról tettetek említést az előbb?

Mélyet sóhajtottam. – A Volturi három tagja a testőrségből eljött Forksba, mert Aro tudomást szerzett Alice tehetségéről. Sajnos…

– Egyéb oknál fogva találkoztak Bellával is – vágott közbe Alice. Nem hagyta, hogy elmondjam, az én hibámból történt minden akkoriban. Ha nem hagytam volna el Bellát, talán Aro sosem értesült volna róla. A félelem, és aggodalom egyre jobban terjesztette szét mellkasomban mérgező indáit, és befészkelte magát elmém legjózanabb zugába is. Már egyáltalán nem voltam biztos Aro szándékait illetően. Nem hittem, hogy csak azért jön el, csak azért mozdul ki Volterrai otthonából, hogy elintézze az újszülötteket. Azt megtehetik a testőrei is. Ha Alice-t annyira meg akarja szerezni magának, akkor Bella a listája elején áll a képessége miatt. Hisz még Jane sem tudott ártani neki… Hirtelen minden eszembe jutott, amit még Eleazar mondott Bella pajzsáról.

– Fel kell készülnünk, hogy Aro nem csak az újszülöttekre akar vadászni – leheltem meredten, miközben Jacob gondolatait hallgattam. Felpillantottam rá, nem kérte a belegyezésemet, csupán tudatta velem szándékait. – Ha az egész testőrség jön, márpedig Alice látta felsorakozni őket a vízióban, akkor csupán védekezésre van esélyünk. – Aro nem láthatja meg a gyermekeimet, rögtön azt hinné, hogy megszegtük a legfontosabb szabályt: halandó gyermekeket változtattunk át. Még csak lehetőséget sem adna a magyarázkodásra. Megölne mindenkit, csak Alice-nek és Bellának lenne esélye megmenekülni. Tudtam, hogy Jacob is így fog gondolkodni, és örültem amikor ez bebizonyosodott. 

– Elviszem Nessie-éket La Pushba, és beszélek apámmal. Ha a Volturi eljön, mi az oldalatokon fogunk állni – közölte Jacob, és azonnal kapott egy rosszalló tekintetet feleségemtől. Örültem, hogy Jacob nem csak a lányom épségére figyelt, s első gondolatként futott át fejében az ötlet, miszerint tökéletes biztonságban lesznek La Pushban. Akár… ha velünk történne valami, akkor is jó helyen lesznek. Szerető családban. Amióta Bella átváltozott Ephraimék csupán kétszer látták őt, és gyermekeinket, de e két alkalom is elégnek bizonyult ahhoz, hogy megszeressék őket.

– Ha azt hitted, hagyom apát, téged és a többi farkast, hogy kockáztassátok az életeteket, akkor nagyot tévedtél, Jacob – felelte rá Bella.

– Ebből apa sem fog kimaradni, és nem is tud.

– Nem szükséges a jelenlétetek. Ha a Volturi valóban eljön hozzánk, és…

– Ne veszekedjetek! – kérte őket csöndesen Nessie. Bella torkán akadt a szó, és Jacob sem bírt kinyögni semmit. Némán üzent nekem.

– A farkasokkal lehet némi esélyünk – szólaltam meg, kivívva így feleségem szúrós pillantását egyrészt, hogy nem álltam mellé, másrészt – mely következik az előbbiből –, mert rábólintottam Jacob bugyuta ötletére. Jasper is helyeslően bólogatott.

– Ne aggódjatok, itt vagyok én is – vágott közbe Zafrina. Kijelentése döbbent csendet okozott családom körében. Láttam a döntését, s tudtam, mennyire elszántan ki fog állni mellette. Egyáltalán nem tudtam volna lebeszélni, ezt igazolta azzal is, hogy keményen állta tekintetemet.

– Ezt nem kérhetjük tőled, Zafrina… – mondta halkan Carlisle.

– Elég erős a képességem, Carlisle. Milyen tehetségekkel állhatok szemben a testőrök személyében? – tért a lényegre.

Beletörődően sóhajtottam, majd belekezdtem. – A legfontosabb a testőrök között, Jane, az ikertestvére Alec, valamint Chelsea. Ha ők használják a képességüket, már pedig Aro először velük szokta megbénítani az ellenfeleiket, akkor semmi esélyünk. Chelsea és Alec együttesen a legveszélyesebbek. Alec képes egyszerre több személy érzékét elvenni. Nem látsz, nem hallasz semmit, észre sem veszed, hogy a csatának már rég vége – halkítottam le hangomat. – Chelsea pedig minden köteléket képes elszakítani, vagy még erősebbre fonni, kivéve egyet: a szerelmet.

– Honnan tudsz ennyi mindent? – lepődött meg Zafrina.

– A Volturi testőrségének egy korábbi tagja családunk barátja – felelte rá Carlisle, Zafrina bólintott, és szólt, hogy folytassam.

– Jane képessége erős, de csak egy személyen tudja használni. Bénító, elviselhetetlen fájdalmat tud okozni mentálisan.

– Tehát őket kellene megbénítani – gondolkozott el Zafrina.

– De ha rájönnek a képességedre, még mielőtt mindhármukon használod, könnyen lehetséges, hogy…

– Hogy kiiktatnak, mielőtt bármit is csinálhatnék a másikkal. Viszont én is több személyen egyszerre tudom használni az illúzióm.

– Ez nagyszerű, de nem csak erre gondoltam – feleltem feszülten. – Ha Aro értesül rólad, biztosan a testőrök között szeretne tudni téged. Ha nincs korlátozva a képességed, akkor még erősebb vagy, mint mondjuk Alec.

 – Vállalom a kockázatot – válaszolta, de nekem már máson járt az agyam. Pillantásom engem figyelő feleségemre esett.

– Talán van még egy előnyünk.

– Mi az? Ne várass már! – szólt bele Emmett.

– Bellának egy nagyon erős pajzsa van. Talán… meg lehetne próbálni, nem tudja-e kiterjeszteni azt, legalább egy személyre. Így megvédhetné Zafrinát. De túl kevés az időnk…

– Nem számít, Edward – vágott szavamba feleségem. – Ha ki lehet terjeszteni ezt a pajzsot, meg kell próbálnom minél többeteket belevonni.

– Még az sem biztos, Életem, hogy sikerülhet. Még a legjobb harcosokat, a legtehetségesebb vámpírokat is több hónapig képzik.

– Így van, Bella – helyeselt Jasper. – Senki sem fog haragudni, ha nem sikerül – nyugtatta őt.

– Mégis milyen pajzsa van? – tette fel a kérdést Zafrina.

– Nem hallom a gondolatait, Alice viszont látja a jövőjét, és Jasper is képes az érzelmeit befolyásolni.

– Tehát mentális pajzs teljes mértékben – bólogatott Zafrina. – Mi lenne ha kipróbálnánk, az én képességem kivéded-e? – nézett feleségemre.

– Próbáljuk ki! – felelt határozottan.

– Ne félj, egy kellemes helyet fogok eléd vetíteni. Már ha látod. – Zafrina nézte Bellát, míg én a gondolataiban figyeltem az esőerdős képet. Azonban Kedvesemen nem látszott semmi, mintha mi sem történt volna.

– Már… elkezdted? – kérdezte bizonytalanul Zafrinát.

– Ezek szerint nem hat rád a képességem. Akkor tudunk gyakorolni – válaszolt.

– Ne várakozzunk! Kezdjük el azonnal!

– Ha férjed nem kíván mást megosztani velem, melyet feltétlen tudnom kell, akkor úgy vélem, elkezdhetjük – pillantott rám Zafrina.

– Később még beszélünk arról, hogyan néz ki a három említett vámpír – feleltem rá.

– Nem tudom pontosan megmondani, mikor érkeznek, de maximum két nap – szólalt meg Alice.

– Jacob – keltem fel a fotelből, és lassan eléjük lépdeltem. Ő értve szándékomat, felállt karjában a lányommal, és némán átnyújtotta nekem. Magamhoz öleltem Renesmeét, ő a mellkasomhoz bújva a nyakamba fonta karjait.

– Muszáj a nagypapiékhoz mennünk? – suttogta a kérdést.

– Muszáj, Édesem. Ott biztonságban lesztek – nyugtattam lányomat, de én magam sem voltam az. Csak tettem, amit kellett, mint apa és férj.

– De mi lesz, ha… – hüppögött Nessie.

– Most ne gondolj erre, Kincsem. Tudd, és emlékezz, hogy mennyire szeretünk téged és a testvéredet – suttogtam fülecskéjébe, és puszit adva arcára magamhoz szorítottam olyannyira, mely még nem okozhatott neki fájdalmat. Érezni őt, a karjaimban tartani, miközben arra gondoltam, lehet, hogy soha többé nem tehetem meg, szinte már elviselhetetlen kínt okozott. Mély levegővétellel adtam át Renesmeét Bellának, majd fiamat is magamhoz öleltem. Aztán a család többi tagja is elbúcsúzott gyermekeimtől – felkészültünk a legrosszabbra. 

– Vigyük el őket mi La Push-ba – mondta halkan feleségem úgy, hogy csak mi halljuk.

– Jobb lesz, ha csak a határig megyünk – feleltem ugyanúgy. Talán könnyebb lesz elengedni őket így, ha ott a határ, mely visszatartson, hogy utánuk ne fussak, és a karjaimba zárjam őket örökre. Tudtam, hogy Ephraim már nem kezeli úgy a régi szövetséget, mint annak idején, de még így is viszolyogtam megszegésétől. La Push-ban biztonságban lesznek, és ez a legfontosabb.

Egy órával később tértünk vissza Bellával a házba, gyermekeink nélkül. Kedvesem rendkívül nehezen viselte, ezért én megpróbáltam erősnek, nyugodtnak látszani. De tudtam, őt nem verhetem át, ugyanazt érezte, mint én. Mintha kitépték volna lényünk egy részét. Amint beléptem feleségem oldalán a házba, szörnyű gondolatokkal találtam szembe magam, és nem akartam elhinni, hogy képes lenne tényleg megtenni.

Mintha megállt volna az idő abban a pillanatban, ahogy Alice tekintete összeakadt az enyémmel.