– Te itthon maradsz! – szögeztem le azonnal. Még csak az kéne, hogy a nászutamon ott legyen Jacob is! Nem! Azt a három napot Bellával, a többit pedig a gyermekeimmel együtt akarom eltölteni.
Elfintorodott, és Nessie-re pislantott esdeklően. – Pár napot kibírsz, míg hazajövünk – tettem hozzá nyomatékosan.
– Jó, talán kibírom – sóhajtott. Inkább ne halljam mit műveltek ti ott! – megeresztettem egy vigyort felé.
– Nos, akkor végre indulhatnátok, hogy elérjétek a repülőt Huostonból.
– Houston? – kérdezett vissza meglepetten Bella.
– Igen, Bella. Odáig felőlem futkorászhattok is a bőröndökkel, de onnan repülővel menjetek!
– Miért nem mehetünk egyszerűen csak úgy? Elvégre már én is… – hagyta lógva a mondatot, mert hirtelen nem tudta, hogyan is fejezze be.
– Óh, hidd el Édesem, nem lenne kézenfekvő, ha annyi csomaggal indulnánk útnak futva, amennyit Alice ránk akar sózni – mondtam ki hangosan a gondolatomat. Nem akartam, hogy azon rágódjon, nem teljesen olyan, mint mi, mert csak fél, pontosabban harmadrészben vámpír.
Alice megeresztett egy gúnyos vigyort felém. – Ahogy hallottam, annyira nincs ellenedre a csomag tartalma. De szólj, ha rosszul tudom…"