Második novella

Itt is a második novella Anxi tollából. :) Jó olvasást!

1. 
   
   rész

Jéghideg éjszaka volt. A Hold bevilágította az egész erdőt, erőlködés nélkül lehetett kivenni minden alakot. Élesen lehetett látni az apró jégcsapokat, ahogyan megcsillannak az ágakon függeszkedve a telihold fényében. Igen, aznap éjjel telihold volt Mystic Fallsban.

Egy lány állt egy hatalmas tölgyfa tövében. Érezte, ahogy a hideg a csontjáig hatol, szinte égette bőrét a fagy. De mégsem ezért reszketett. Pár másodpercre eltűntek a kis párafelhőcskék, amiket kilehelt, hiszen visszatartotta a lélegzetét, hogy hallgatózni tudjon. De semmit nem hallott. Szinte visszhangzott a füle ettől a hatalmas néma csendtől. Arra gondolt, hogy vége van, elmentek. Talán mégis életben maradhat. Talán fél óra múlva már otthon lehet az anyukájával és a testvéreivel és vehet egy forró fürdőt és elfelejtheti ezt a szörnyűséget.

Még végig sem futott a következő gondolat az agyán, mikor meghallotta az avar észveszejtően gyors zörgését. A megalvadt vér a nyakán száraz darabkákra repedt, ahogy hirtelen a hang irányába nézett. Senki nem volt ott, pedig tisztán hallotta a hangokat. Egész testében remegett a félelemtől. Talán észre sem vették. Talán, ha nem vesz levegőt, nem hallják meg, hogy hol van. „Még egy kicsit bírd ki, Julie” – győzködte a lány magát gondolatban – „Nemsokára vége. Így vagy úgy, de vége lesz…” Ekkor önkéntelenül felsikoltott. Ott állt közvetlenül előtte gyönyörű porcelán bőrével és bájos mosolyával és mégis annyira rémisztő volt. Hiszen Julie a saját vérét látta a lány arcán, akire valaha felnézett.

A lány volt az egyik legnépszerűbb személy a suliban. Pompomlány, a seriff lánya és a legnagyobb bulik szervezője. Julie mindig is szeretett volna olyan lenni, mint ő. Hiszen ő maga mindig olyan szürke volt. Alig volt egy pár barátja, kicsit duci is volt és sosem járt sehova, csak otthon nézte a sorozatait. „Itt nem lehet vége.” – gondolta magában – „Még alig éltem”

- Még nem akarok meghalni! Caroline, ne tedd ezt! – mondta könyörögve Julie. A könnyek záporként hullottak a szeméből.

De Caroline, csak vigyorgott egyet és elővillantotta két hatalmas szemfogát harapásra készen. Ekkor gyors futás zaja ütötte meg Julie fülét és egy pillanat műve alatt Caroline a földön hevert . Beletelt egy pár másodpercbe míg Julie összerakta, hogy mi történt. Egy farkas leteperte Caroline-t, megmentve Julie életét. A farkas vicsorogva, lihegve meredt Caroline-ra, aki nyafogva elkezdett beszélni a farkashoz.

- Ne csináld ezt! Még épp csak belejöttem. Olyan őszintén sikítozik ez csaj! Adj még 5 percet, aztán abbahagyom, ígérem!

Julie nem hitt a szemének. Caroline, a pszichopata gyilkos, akiről eddig azt hitte, hogy egy buta pompom lány, egy farkassal beszélget. Kezdte azt gondolni, hogy ez tényleg csak egy rémálom, amiből hamarosan felébred.

A farkas ismét rámordult Caroline-ra, aki kelletlenül feltápászkodott a földről és Julie felé közelített, de az arca már nem volt olyan rémisztő, inkább csak csüggedt. Julie elé lépett és mélyen a köpcös lány szemébe nézett.

- Mindent elfelejtesz, amit veled tettem az elmúlt órában. Otthagytad a bulit, mert senki nem foglalkozott veled. Hazafelé senkivel nem találkoztál. Mikor hazaérsz, azonnal letusolsz és nem törődsz a vérrel. Reggel pedig vidáman ébredsz. Aztán időpontot kérsz a fodrászodtól és beszerzel egy pár trendi ruhát.

A farkas megmordult.

- Jaj, ne mondd, hogy szerinted nem fér rá egy kis átalakítás. Néha jót is kell tennem az áldozataimmal. Csak segítek neki, hogy népszerűbb legyen.

Caroline a farkasra mosolygott. Az közelebb ment hozzá és fejét a lány combjához dörgölte. Most indulj haza! – szólt Julie-nak Caroline és Julie gépiesen el is indult.

Caroline az égre nézett. A hold kezdett lemenni és a csillagok is halványodtak.

- Nemsokára vége és újra az enyém vagy – hajolt le Caroline a farkashoz. – Futóverseny? – vigyorgott a vámpírlány és szélsebesen nekilódult az erdőnek. Légiesen és könnyedén ugrott át minden elé háruló rönköt, sziklatömböt és közben nagyokat kacagott. Élvezte a sebességet. A farkas tőle nem sokkal lemaradva futott utána. Pár perc alatt elértek az erdő közepén fekvő aprócska tóhoz. A tó felett páraréteg úszott és felszíne már hártyás volt a lassan megszülető jégtől. Caroline megállt a tó partján és gyönyörködött a tájban. Milyen sejtelmes és misztikus volt a látvány. Ekkor forró karok ölelték át derekát.

- Végre! –sóhajtott fel és hátra fordult az őt átölelő férfihez. Tyler volt az. Tyler Lockwood, élete szerelme. Két keze közé fogta kedvese arcát és gyönyörködött annak tökéletes vonalaiban. Minden porcikájával kívánta a férfit. Egyik kezével Tyler hajába túrt, közelebb húzódott a férfi forró, meztelen testéhez, majd mélyen annak meleg barna szemébe nézett. Tyler kajánul rávigyorgott.

- Csak nem? – kérdezte.

- De –bólogatott Caroline és mohón csókolni kezdte szerelme ajkait. Egy pillanat alatt a tisztás földjén találták magukat és addig szeretkeztek, amíg a nap első sugarai el nem járták kora hajnali táncukat a tó jegén.

2. rész

Hamar eltűntél tegnap. Nincs baj, ugye? – kérdezte másnap Elena Caroline-t a suli folyosón, miközben a szekrényében pakolt.
- Tegnap telihold volt, Elena. Tylerrel voltam.

- Ó, igazad van, el is felejtettem. Ne haragudj! – kért bocsánatot Elena, majd becsukta szekrénye ajtaját.

- Á, semmi gond. Van nagyobb problémád is a teliholdnál. Bármi hír Stefan-ról? –terelte gyorsan a témát Caroline. Tulajdonképpen nem túl felelősségteljes dolog éjszaka rohangászni az erdőben egy vámpírnak és egy vérfarkasnak. Elena úgy tudta, hogy Tyler még mindig a Lockwood veremben tölti teliholdjait és Caroline vigyázz rá, hogy ki ne szabaduljon és ne portyázzon vérfarkas Mystic Falls rengetegében. Ezzel szemben Tyler már megtanulta kezelni a farkaslétet és gyakorlatilag már ő vigyázz Caroline-ra, aki ilyenkor éli ki ragadozó énjét. Teliholdkor mindig választ valakit, aki elég jelentéktelen ahhoz, hogy senkinek ne tűnjön fel, ha eltűnik pár órára. Caroline zsákmányként kergeti áldozatait, vadászik rájuk, táplálkozik belőlük. Tyler csak vérfarkasként elég erős ahhoz, hogy megakadályozza Caroline-t abban, hogy túl messzire menjen és játszadozásai nehogy tragédiába torkolljanak. De mindez kettőjük titka, és Caroline főleg Elenával nem osztaná meg mindezt. Barátnője minden bizonnyal leszidná ezért a felelőtlenségért.

- Semmi hír. Semmi. – válaszolt csüggedten Elena.
Ekkor megszólalt a csengő, ami az első óra kezdetét jelezte. Tyler ekkor hatalmas robbajjal futott be az iskola ajtján és a folyosón végigszaladva épp akkor érkezett a lányokhoz, mikor azok a tanterem ajtajához értek.

- Hosszú éjszaka? – kérdezte mosolyogva Elena Tylert, majd besétált az ajtón.

- De még milyen hosszú – somolygott Tyler az Elena mögött haladó Caroline-ra.

Caroline a fiúra mosolygott miközben a terembe mentek. Odabent a lányok a terem közepén ültek le, míg Tyler az ablak mellé előre, a padsorok legszélére. Óra alatt gyakran rápillantott Caroline-ra. Gyönyörködött a lány szépségében, természetes, kislányos bájában.

- Szerintem beléd van esve. –súgta Elene Caroline-nak.

- Tessék?! – reagált Caroline megdöbbenést színlelve.

- Egész órán téged bámul! – vigyorgott Elena.

Caroline Tyler-re nézett és a fiú tényleg őt figyelte. Egy apró szemöldökemeléssel jelezte a fiúnak, hogy feltűnő, amit csinál, majd Elena-hoz fordult.

- Szerintem képzelődsz… - de amint kimondta, örült, hogy vámpír. Emberi lénye biztos elpirult volna és ez rögtön lebuktatta volna Elena előtt.

Tyler és Caroline románca ugyanis titkos volt. Elena szülinapi bulija óta ugyan egy pár voltak, de ezt nem hirdették. Nem akarták nagy dobra verni, amíg nem voltak biztosak benne, hogy működni fog. Hiszen tudták, hogy Mattet mindketten elveszítik, ha ez a kapcsolat napvilágra kerül és ezt pedig nem akarták egy múló románc miatt. Ha pedig egy titokról két embernél többen tudnak, az már nem titok többé. Másrészt pedig ijesztő volt mindkettőjük számára az egész. Tyler egyetlen harapása is végzetes lehet Caroline számára. Megéri ez a kapcsolat ezt a hatalmas kockázatot? Mivel még nem tudták a választ, ezért nem beszéltek kettőjükről senkinek…

Óra után Caroline és Elena az iskola udvaron beszélgettek egy padnál. Az utóbbi időben gyakran maradtak kettesben, Bonnie ugyanis Jeremy lázban égett és kissé elhanyagolta barátnőit. Caroline régóta tervezgette, hogy rákérdez Elena-nál Damonnel kapcsolatos érzelmeire. De eddig úgy látta, hogy Elenaban még túl mélyek a Stefan hiánya által okozott sebek. Mostanra viszont mintha enyhülni látszott volna a lány fájdalma, gyakrabban nevetett és már soha nem ment iskolába kisírt szemekkel. Úgy gondolta, hogy Tylerről és róla sem sejti senki, hogy hónapok óta együtt vannak, talán Damon-nek és Elenának is meg van a maguk titka.

- Sokat vagy mostanában Damonnél…- hozta fel a témát Caroline.

- Igen. Ő is magányos és én is, így sokszor átmegyek. - Caroline szélesen rávigyorgott Elena-ra.

- Jaj, Caroline! Csak beszélgetünk. – jött zavarba Elena.

- Ó, hát én is rettentő sokat beszélgettem annak idején Damonnel és hasonló jókedvvel érkeztem mindig suliba, mint ahogy te is teszed az utóbbi időben.

- Én Stefan-t szeretem, Caroline! – háborodott fel Elena.

- Attól még nőből vagy. Damon pedig igazán ért hozzá, hogyan felejtesse el veled a problémáidat. Tudom, miről beszélek, Elena! Azok a szemek, a teste, a csókja, a technikái! Nagyon szemét módon bánt el velem, de még mindig előfordul, hogy libabőrös leszek, ha rám néz. Fogalmam sincs, hogy tudsz neki ellenállni!

Elena furcsán nézett, mintha egy mosolyt próbált volna visszaerőszakolni magába.

- Nem is tudtam, hogy még mindig odavagy Damon-ért. – szólat meg egy hang Caroline háta mögött. Tyler volt az. Elena most már nyíltan mosolygott.

- Nem fogom az orrodra kötni, hogy melyik pasi érdekel, Tyler. – vágott oda, Caroline. – Érd be azzal, hogy veled vagyok teliholdkor. Sok vérfarkas örülne egy ilyen dekoratív és bájos segítőnek, mint én. – mosolygott magabiztosan Tyler-re Caroline.

- Nem is tudtam, hogy ilyen szerencsés vagyok. – Tyler hangjában semmi humor nem volt felfedezhető. – De ha gondolod, nyugodtan segíthetsz másnak is, a világért nem szeretnélek csak magamnak. Igazán önzetlen típus vagyok. Rákérdezhetnél mondjuk Mattnél, hogy nincs-e szüksége segítségre a Grillben. Biztos szívesen mosogatnál vele, nemde? Vagy mondjuk szólj Damonnek, hogy amíg Elena nem adja be a derekát, szívesen a rendelkezésére állsz. És ha nem akarsz udvariatlan lenni, szólhatnál Alarick-nek is. Biztos találna számodra ő is valamilyen fontos feladatot.

Tyler szinte fújtatott a méregtől. Elena már egyáltalán nem mosolygott. Le volt döbbenve Tyler bunkóságán.

- Azonnal menj innen, nem akarlak látni! – mondta Caroline halkan. Látszott rajta, hogy rettentően visszafogja magát. Tyler azonnal ott is hagyta őket.

- Itt essen le a fejem a helyéről, ha nincs beléd esve! –mondta Elena Caroline-nak, Tyler felé nézve. Rápillantott barátnőjére és látta, hogy annak patakzanak a könnyei.

- Hogy mondhatott ilyeneket?! Hogy lehet ilyen… - Caroline abbahagyta a beszédet, mert érezte, hogy kitör belőle a zokogás és azt nem akarta. Letörölte a könnyeit és Tyler után sietett.

- Áruld el, hogy mi a szar volt ez az előbb?! – rántotta vissza karjánál fogva Caroline a már az udvar közepén járó Tyler-t.

- Mi lett volna? – kiabált Tyler.

- Halkabban! – nézett körül Caroline. Egyre többen nézték őket.

- Halkabban? Miért talán szégyellsz? Nem gondolod, hogy fapofával végighallgatom, ahogy más pasikról áradozol?! Végeztem a hülyeséggeddel!

- Miről beszélsz? – kérdezte felháborodva Caroline.

- Én ezt nem csinálom tovább! Nem fogok úgy tenni, tovább, mintha csak barátok lennénk, és nem hagyom, hogy ilyen helyzetekbe keverj! Te az enyém vagy és csak rólam áradozhatsz! – egyik kezével megfogta Caroline arcát – És ezt nem fogom többé eltitkolni! Tudja meg mindenki! – majd szenvedélyesen megcsókolta a döbbent vámpírlányt.

Az udvaron mélységes csend honolt. Mindenki a fejleményeket várta. A suli egyik legnépszerűbb lánya és fiúja egy pár? Sokan megdöbbentek.

Caroline gyorsan ellökte magától Tylert és egy hatalmas pofont adott neki.

- Ehhez nem volt jogod. – mondta feszülten Caroline a döbbent fiú szemébe, majd elviharzott.

Tyler csak állt meredten az udvar közepén és az ellobogó szőke tincsek után nézett. Nem hitte el, ami történt. Vége lenne? Elszúrta volna? Miért kellett jelenetet rendeznie? Tényleg elveszítheti e miatt a hülyeség miatt? Ennyire még sosem utálta, hogy vérfarkas. Vad, temperamentumos, ösztönös viselkedése kergette ebbe a helyzetbe. Tanácstalan volt, nem tudta mit tegyen. Annyit tudott, hogy ha elveszíti a lányt, abba belepusztul.

Tyler napok óta próbálta elérni Caroline-t, de sikertelen volt minden próbálkozása. Az udvaron történt incidens után próbálta hívni, bocsánatkérő sms-eket küldözgetett és otthon is kereste. Az sms-ekre nem kapott választ, Caroline-éknál pedig az anyja nyitott ajtót és átadta Caroline üzentét Tylernek, mi szerint még mindig nem szeretné látni.
Tyler nem értette az egészet. Caroline valóban szégyellné őt? Tényleg más pasikról álmodozik? Ő akkor mindezt csak mérgében vágta a lány fejéhez, nem gondolta, hogy lehet is valóságalapja, hiszen olyan jól megvoltak együtt. De Caroline viselkedéséből egyértelműnek látta, hogy minden vád igaz…
A hétvégén a Grillben bulit szerveztek. Tyler küldött egy sms-t Caroline-nak, hogy ő ott lesz és bízott benne, hogy a lány nem törli olvasatlanul a tőle kapott üzeneteket.
Nem tudta maga sem, hogy mit akar. Mindennél fontosabb volt neki a lány, de nem akart pusztán játékszer lenni a lány életében.
Már a Grillben ült egy pohár kóla mellett. Nem akart inni, tiszta fejjel akart beszélni a lánnyal, hogy még véletlenül se veszítse el a fejét, mint legutóbb. A háttérben ritmusos zene szólt, páran már táncoltak. A szokásos hétvégi tömeg volt lent a Grillben. Tyler gyakran az ajtó felé pillantott és minden szőke lány belépésekor megdobbant a szíve, hogy talán ő lesz az.
Pár perc múlva Elena jelent meg az ajtóban, mögötte Bonnie-val. Tyler izgatottam várta, hogy szerelme is feltűnjön, de csak Damon jött be mögöttük. Legszívesebben összeroppantotta volna a poharat a kezében. Egyre valószínűbbnek tűnt, hogy Caroline nem fog eljönni.

- Másra számítottál, igaz? – szólalt meg egy bársonyos hang Tyler mellett.

3. 
   
   
   rész

Caroline állt Tyler ülőboksza mellett. A vérfarkas fiú még sosem látta ilyen gyönyörűnek. Haja hullámokban omlott csupasz hófehér vállaira. Fekete, csipkés mídert viselt felsőnek és vele egyező színű bőrhatású leggings-et élénkvörös magassarkúval. Ajkai hasonló színben pompáztak és szeme cicásra volt kihúzva. Egyszerűen tökéletes volt.

Tyler sokáig nem tudott megszólalni, majd az ajtóra pillantott, hiszen végig figyelte, hogy mikor jön be a lány és mégis egyszer csak ott állt mellette. Caroline kiolvasta Tyler szeméből a gondolatot.

- Vámpírtrükk! Titok. – mosolygott Tylerre.

Tyler még mindig nem tudott megszólalni, csak megbabonázva nézte elbűvölően szép szerelmét.

- Gyönyörű vagy. – csak ennyit tudott kibökni Caroline számára, a látvány eléggé lefagyasztotta.

- Tudom. – mosolygott önelégülten a lány. – Most kimegyünk és beszélünk. – mondta, majd elindult a kijárat felé. Tyler követte, miközben mérgesen vette tudomásul, hogy minden férfiszempár az ő kedvesét fürkészi.

Mikor kiléptek a Grill udvarára és egy eldugottabb részhez értek, Caroline Tyler felé fordult.

- Oké, mondhatod. – adta ki az utasítást.

- Mit? – Tyler még mindig csak tőmondatokra volt képes.

- Hogy miért kéne újra szóba állnom veled. – felelte tettet unalommal Caroline. Nagyon is érdekelte, hogy Tyler hogyan oldja meg a számára kiadott feladatot.

Tyler gondolkodott. Olyan sok mindent mondott volna, de félt, hogy valamivel megbánthatja a lányt. A nőknél sosem lehet tudni…

- Mert veled akarok lenni és ezt mindennél jobban akarom. – mondta ki végül Tyler.

- Tovább! – mondta Caroline, miközben vörös körmeit szemlélte teljes érdektelenséget színlelve. Pedig belülről remegett, és ha szíve még dobogott volna, biztos kiugrott volna a helyéről.

- Mert te vagy a leggyönyörűbb nő, akivel valaha találkoztam. –próbálkozott Tyler.

- Kevés. – vetette oda Caroline.

- Mert… Jaj, ez hülyeség, Carol! Nem elég bizonyíték, hogy fel akarom vállalni a kapcsolatunkat? – fakadt ki Tyler.

- Mire nem elég bizonyíték? – Caroline szeme felcsillant – „Mondd ki a bűvös szót! Mondd már ki végre” –gondolta magában a lány.

- Arra, hogy veled akarok lenni.

Caroline lemondóan sóhajtott egyet.

- Tyler, tényleg nem érted? – kérdezte.

- Nem Carol, nem értem. Nekem kellene felháborodnom, amiért csinálod a fesztivált, annak ellenére, hogy te vagy az, aki szégyellsz engem.

- Én nem szégyellek! – nézett döbbenten Caroline a fiúra.

- Akkor? Miért titkolózunk még mindig? Még mindig bizonytalan vagy, hogy meg tudom-e állni, hogy megharaplak-e? De ha ettől félsz, akkor miért fekszel le velem? Vagy Matt miatt? Még mindig ő kell neked és arra vársz, hogy hátha újra beléd esik, és addig is én jó vagyok pótléknak.

Caroline megdöbbent. Megszólalni sem tudott. „Szeret engem! Istenem, hát tényleg szeret!”

- Tyler miről beszélsz? Ha attól félek, hogy megharapsz, nem szaladgálok veled az erdőben teliholdkor. Matt? Könyörgöm, rég túl vagyok rajta.

- Akkor? – kérdezte Tyler és két kezét a lány derekára tette. – Miért nem vagy még a barátnőm? - nézett a lány szemébe mélyen.

- Azért, mert egyrészt ezeket még sosem mondtad és azt gondoltam, hogy csak a szex és a kaland kedvéért vagy velem. Másrészt pedig úgy érzem, hogy nem nézel semmibe és várni akartam addig a kapcsolatunk felvállalásával, amíg nem érzem másként.

- Semmibe nézlek? – döbbent meg Tyler.

- Igen. Hogy beszélhettél ilyen stílusban Elena előtt?! És hogy merészeltél megcsókolni az egész suli előtt? Nem törődtél azzal, hogy én mit akarok és erőszakkal érvényesítetted az akaratodat felettem! – háborgott Caroline.

Tyler nem tudta mit reagáljon. Érezte, hogy Caroline bolhából csinál elefántot, de ismerte a lányt. Sok minden olyan apró dolog érintette mélyen, ami más emberről könnyen lepereg. De ez volt benne az egyik dolog, amit imádott. Ettől volt ő Caroline és Tyler így szeretette. Tudta, hogy okosan kell megválaszolnia a lánynak. Mert bár nem értett egyet a lány véleményével, látta, hogy Caroline is szenved a köztük lévő feszültség miatt. Még édesapjától tanulta Tyler, hogy három bűvös mondat van, amivel bármit el lehet érni a nőknél, bármilyen problémát meg lehet vele oldani. A helyzet komolyságára való tekintettel Tyler elérkezettnek látta az időt, hogy bevessen a háromból kettőt.

- Igazad van. Ne haragudj! – mondta Tyler és kivert farkaskutya szemekkel nézett a vámpírlányra.

- Már majdnem jó. – mosolygott Caroline. Érezte, hogy nyeregben van. De még mindig nem halotta azt, amit akart. Megfogadta, hogy addig nem bocsájt meg szerelmének, amíg az végre ki nem mondja azt az egy szót.

- Mondd ki, Tyler! – nézett könyörögve Caroline a fiúra.

- Mit? – Tyler nem értette, mit vár tőle Caroline.

Caroline csak megrázta a fejét és otthagyta Tylert a Grill bejárata irányába. Tyler lefagyott. „Mit kéne mondanom? Nem igaz, hogy elcseszem! Mit kéne mondanom?!” – gondolta magában.

- Szeretlek, Carol! – kiáltotta Tyler a lány után. Caroline megtorpant.

„Hát persze! A bűvös harmadik mondat.” – gondolt hálával apja tanácsára Tyler. Szélsebesen Caroline előtt termett és két keze közé fogta a lány arcát és mélyen a lány szemébe nézett.

- Szeretlek! - mondta ki még egyszer.

- Végre! – mosolyodott el boldogan a lány. Tyler folytatta.

- Téged szeretlek a világon a legjobban! Meghalni is képes lennék érted és ezt nem csak úgy a levegőbe mondom. – Tyler látta, hogy szavai elérték a kívánt hatást, hiszen Caroline szemében örömkönnyek jelentek. Hirtelen elárasztották az érzelmek és elkezdett kimondani, mindent, amit eddig magában tartott. – Imádok veled lenni! Elolvadok attól, ahogy nevetsz, ahogy beszélsz és attól is, amikor duzzogsz. Te vagy a legjobb dolog, ami történt velem egész életemben. Te vagy a legjobb barátom, a legcsodásabb szerető a világon és a nő, akit szeretek és szeretni fogok, amíg élek, bármi is történjen.

Tyler maga is meglepődött, hogy milyen szépeket tud mondani.

- Tyler! Ezeket miért nem mondtad eddig? – kérdezte Caroline.

- Mert nem tudtam, hogy ezeket ki kell mondani. Azt hittem, hogy érzed és tudod.

Caroline le volt döbbenve a fiú reakcióján. Ő csak annyit várt, hogy mondja ki, hogy szereti, de ennél sokkal többet kapott. Köszönetképpen gyengéd csókot akart nyomni szerelme ajkaira. de az elhúzta fejét.

- Hohó! Ez nem megy ilyen könnyen. Valamit elfelejtettél mondani… - utánozta viccesen Caroline előző viselkedését a fiú.

Caroline felnevetett, mikor felismerte saját paródiáját.

- Én is szeretlek! – mondta a lány.

- Jó, most már megcsókolhatsz, ha szeretnél. – adott mosolyogva engedélyt Tyler.

Percekig csókolóztak, nem bírtak betelni a másikkal.

- Na, most már menjünk be. – mondta Tyler két csók között. – Hadd lássa mindenki az én bombázó barátnőmet.

Caroline elképesztően boldog volt. Amire hónapok óta vágyott, az imént végre megtörtént vele és úgy érezte, hogy nincs olyan dolog a világon, ami kedvét szeghetné.

Bent Tyler most már büszkén nyugtázta a barátnőjét mustráló férfi tekinteteket. Tudta, hogy Caroline immáron csak az övé és hogy ezt mindenki lássa, gyakran megcsókolta a lányt a táncparkett közepén és egy pillanatra sem engedte el annak kezét. Megbeszélték, hogy barátaiknak azt mondják, hogy most jöttek össze, hogy ne kelljen végighallgatniuk a leszúrást, hogy titkolóztak előttük.

Boldog hónapok következtek az életükben, fürödtek a boldogságban. De ez az idill nem tartott sokáig.

Egyik nap ugyanis váratlan esemény történt. Caroline a szobájában volt, amikor csengetést hallott lentről. Leszaladt a lépcsőn és nem hitt a szemének, mikor ajtót nyitott. Döbbenten mondta ki az előtte álló személy nevét:

- Stefan…