2012. augusztus 11., szombat
Ízelítő az utolsó fejezetből
Sziasztok!
Eltűntem egy ideje, elnézést kérek érte. :$ Szánom-bánom, de most hoztam egy kis ízelítőt, és már a fejiből sincs sok hátra. Mármint a végéig... :D A többit majd a fejezet elején. :)
Nem sok, de a lényeg benne van, hogy mire lehet számítani... ;)
"A rioi repülőút már hosszabban telt el, de Bella tett róla, hogy emlékezetes legyen. Mikor megunta a nézelődést, kézen fogva a mosdóba húzott. Finoman belökött, és bezárta a kis fülke ajtaját.
– Bella – suttogtam. – Mi az ördögöt csinálsz?
– Pszt! – mosolyodott el kéjesen. – Elvégre nászúton vagyunk már… – lépett hozzám közel, és megsimította arcomat. Aztán nyakamról egyre lejjebb vándorolt a keze, hogy kihúzza ingemet a nadrág szorításából.
Nagyot nyelve állítottam meg a kezét.
– Itt nem lehet. Túl veszélyes – szorítottam össze a fogamat, mert az ágyékom kínzón lüktetni kezdett. A gondolattól, és Bella közelségétől, hiszen már olyan régen érezhettem őt ennyire közel magamhoz.
– Dehogy veszélyes. Majd… – harapta be egy pillanatra az ajkát –, lassan csináljuk – csókolt meg, miközben másik kezével folytatta az előbb elkezdett vándorutat."
Eltűntem egy ideje, elnézést kérek érte. :$ Szánom-bánom, de most hoztam egy kis ízelítőt, és már a fejiből sincs sok hátra. Mármint a végéig... :D A többit majd a fejezet elején. :)
Nem sok, de a lényeg benne van, hogy mire lehet számítani... ;)
"A rioi repülőút már hosszabban telt el, de Bella tett róla, hogy emlékezetes legyen. Mikor megunta a nézelődést, kézen fogva a mosdóba húzott. Finoman belökött, és bezárta a kis fülke ajtaját.
– Bella – suttogtam. – Mi az ördögöt csinálsz?
– Pszt! – mosolyodott el kéjesen. – Elvégre nászúton vagyunk már… – lépett hozzám közel, és megsimította arcomat. Aztán nyakamról egyre lejjebb vándorolt a keze, hogy kihúzza ingemet a nadrág szorításából.
Nagyot nyelve állítottam meg a kezét.
– Itt nem lehet. Túl veszélyes – szorítottam össze a fogamat, mert az ágyékom kínzón lüktetni kezdett. A gondolattól, és Bella közelségétől, hiszen már olyan régen érezhettem őt ennyire közel magamhoz.
– Dehogy veszélyes. Majd… – harapta be egy pillanatra az ajkát –, lassan csináljuk – csókolt meg, miközben másik kezével folytatta az előbb elkezdett vándorutat."
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése