Ízelítő a következő fejezetből

Halihó! :))) 

Hoztam nektek egy kis ízelítőt, jól állok a fejivel, de öhm még bizonytalan vagyok azt illetően, hogy így marad-e benne minden, és a végét még meg is kell írnom. Remélhetőleg hét végére össze is jön, mert most megint a suliba kell járnom, de csak e három napon, szerdáig... :S Szóval addig is itt egy csöpp kis részlet belőle, hátha felcsigázom az érdeklődéseket, és kapok egy pár véleményt is. *könyörgő kiskutyaszemek* Na???? :))))))

23. fejezet - Ha harc, hát legyen harc

"– Mi nem hoztunk létre vámpírokat, Aro. Ellenben te idehoztad a gárdát, hogy olyanért büntess, amit el sem követtünk – felelt Carlisle, mire az erdő mély morgásoktól zendült. A kiválasztott tanúk a leghűségesebbek a Volturihoz, és ölni akartak. Megbüntetni minket olyanért, amit meg sem tettünk, amit maga az igazságosztó hozott létre.

– Vigyázz a szádra, Carlisle! – lépett elő Caius, de Aro lecsitította.

– Tanúnk van, öreg barátom – mondta csalódottan, mintha fájna neki, hogy bűnösökké kell kikiáltania minket. – Hidd el, én örülnék a legjobban, ha nem lenne igaz, és megkímélhetném az életed. De a tanú… elmondta nekem az igazat, s mi sem bizonyítja jobban szavait, emlékeit, mint ez – mutatott körbe a farkasokra. Ephraim dühösen vonyított fel, Carlisle egy századmásodperc erejéig rám nézett, észrevétlenül biccentettem neki.

– Ha már megvádoltok olyannal, amit el sem követtünk, kikérdezhetjük a tanút a mi jelenlétünkben is? – kérdezte, legalább egy kis időt nyerve ezzel. Amíg Aro mérlegelt magában, mi legyen a következő lépése, addig Caius felmérte kötődésünket, gyenge pontokat keresett, s meg is találta. Szája sarka megrándult az elfojtott mosolytól. Várnom kellett a megfelelő pillanatra, hogy elmondhassam, mit tudok.

– Kérdezzük ki! – felelte végül Aro nyájasan, majd intett, hogy vezessék elő a tanút. Az újszülöttet letérdepeltették elé. – Felelj tanú a kérdésre: Cullen-ék változtattak át titeket?

– Igen, az egyik – válaszolta, mire felhorkantam."